– Milyen tapasztalatokat szerzett székelyföldi körútja során? Miért tartotta szükségét annak, hogy Székelyföldön is a petíció aláírására buzdítsa az embereket?
– Szükségét éreztem, hiszen a nyári ígéretünknek megfelelően nem pusztán annak kell eleget tennünk, hogy egymillió aláírást gyűjtsünk össze hét uniós országban, hanem még háromban, tehát összesen tíz tagországban szeretnénk ezt megtenni. A Kárpát-medencéből pedig ígértünk ráadásként még egymillió aláírást, amelynek a jelentős részét Erdélytől várjuk. A másik ok, amiért Székelyföldre látogattam, az az, hogy erdélyi kampányszervezők megkértek, a Gerilla.hu agytröszttel együttműködve vegyünk részt a marosvásárhelyi polgármester-választási kampányban. Bölöni Lászlóval a belgiumi Gentben készítettünk magyar és román nyelvű kampányanyagokat. Ő egy tősgyökeres marosvásárhelyi, az európai futball egyik sztárja. Soós Zoltán a mára virradó éjszaka meg is nyerte a marosvásárhelyi választást. Örülünk, hogy ebben közreműködhettünk. Nagyszerű volt együtt megünnepelni székely testvéreinkkel, hogy húsz év után a magyarok visszaszerezték a város vezetését.
– Ha összegyűlik az egymillió aláírás, az uniós szabályok alapján az Európai Bizottságnak kell foglalkoznia az üggyel, vagyis azzal, hogy az uniós támogatások elosztásánál kiemelt figyelmet kapjanak-e az őshonos nemzeti kisebbségek által lakott régiók. Brüsszelben dönthetnek azonban úgy is, hogy a kezdeményezés nyomán nem fognak új jogszabályra irányuló javaslatot tenni. Van remény arra, hogy sikeres lesz a kezdeményezés?
– Abban a tekintetben, hogy összegyűlik a kellő számú aláírás, bizakodó vagyok. Ha letesszük a plusz egymillió aláírást és a tíz ország támogatását a brüsszeli íróasztalra, azzal megnöveljük a székely lobbi súlyát, hogy november 7., a kampány lezárása után ne tudja Brüsszel elsüllyeszteni azt. Demonstrálni akarjuk, hogy a székely ügy mögött jelentős lobbierő és politikai szándék van, s Európa kisebbségei csatlakoznak a székely kezdeményezéshez. Én optimista vagyok.
