– Csak összenéztünk, egy szót sem szóltunk, mert anélkül is tudtuk jól, hogy újra a harcmezőn vagyunk – így nyilatkozott a karácsony után eldurvuló harmadik hullámról Teresa, a madridi Severo Ochoa kórház ápolónője. Az intenzíven dolgozó kolléganője, Elena január végén, amikor ezek az osztályok még közel ötvenszázalékos telítettségnél álltak azt mondta: – Kimerültek vagyunk testileg és szellemileg is. Az pedig különösen bosszant, hogy teljesen fölösleges volt az emberek felelősségtudatára építeni a korlátozások betartását.
Merthogy karácsonykor a legtöbb régióvezető csak kérte, nem pedig kötelezte az embereket arra, hogy ne utazzanak el más városokban élő rokonaikhoz, csak ha létfontosságú dolguk van. Spanyolország február elején érte el a harmadik hullám tetőpontját.
A javuló járványügyi adatok láttán Madrid, majd Katalónia vezetője is bejelentette az első lazító intézkedéseket. Sőt, már elhangzottak bizonyos tervek egy esetleges teljes „húsvéti felszabadulásról” is, előrevetítve egy negyedik hullám kialakulását. Pedig korábban Madrid volt az egyik olyan régió, amely a harmadik hullám idején végig elzárkózott a legszigorúbb korlátozásoktól, helyette az emberek felelősségtudatára építette a stratégiáját.
A január 25-e előtti hétvégén naponta még több mint húszezer új koronavírusos beteget vettek fel a rendszerbe, közel ezer főnél járt a százezer lakóra jutó fertőzöttek, és meghaladta a száztízezret a koronavírusos egészségügyi dolgozók száma. Február első hetében a kapkodva bevezetett szigorításoknak köszönhetően már javultak a járványügyi adatok. Százezer emberre jelenleg már „csak” hétszázötven beteg jut, és egy nap alatt átlagosan 10-11 ezer új fertőzöttet regisztrálnak. Fernando Simón, az egészségügyi veszélyhelyzeti és riasztási koordinációs központ igazgatója pénteken elmondta: az intenzív osztályok terhe is csökken, ötven helyett 43 százalékos telítettséggel működnek.
Közel egy évnyi tapasztalat után elgondolkodtató, hogy mi vezethette el Spanyolországot és a spanyol egészségügyi rendszert az újabb és újabb összeomlás, az orvosokat és ápolókat pedig a végkimerülés szélére.

Fotó: MTI/AP/Bernat ARmangue
Tavaly tavasszal felkészületlenül érte a koronavírus-járvány Spanyolországot. Amikor az olaszok már zártak, a spanyol nők a feminizmus jegyében még megtartották március 8-i nőnapi demonstrációikat.
Hideg zuhanyként érte a kormányt az egyre magasabb fertőzöttségi mutató, pedig akkor még csak naponta alig több mint ezer betegről szereztek tudomást. Március végén ennek már a többszöröséről, napi hétezer főről számolt be az egészségügyi hivatal.
A helyzet odáig fajult, hogy áprilisban több kórház működése összeomlott, a vallecasi (Madrid) és egy albacetei intézményből kiszivárgott videófelvételekből kiderült: nem tudnak ágyat adni a fertőzötteknek, sokan a folyosón, a földön fekve vártak a sorukra. Az albacetei Perpetuo Socorro kórház neurológiai osztályának a vezetője, Tomás Segura Martin akkor azt mondta: „háborús állapotok uralkodnak, túl sok beteg jut egy-egy nővérre, illetve orvosra”.