Magyar parancsnok a KFOR élén: „Koszovóban a helyzet stabil, de törékeny”

Ősztől Kajári Ferenc magyar dandártábornok lesz a parancsnok a koszovói békefenntartó műveletben. Az egyéves kinevezés nem csupán katonailag, de diplomáciailag is óriási siker, elismerés és lehetőség hazánknak. Az egyik legjelentősebb NATO misszióról van szó: habár az egykor háború dúlta Koszovó ma már békésebb, a helyzet még mindig törékeny. Az új parancsnokot a döntés hátteréről, tapasztalatairól, várható feladatairól, és arról kérdeztük, mi történik, ha berobban a konfliktus?

Kajári Ferenc dandártábornok Fotó: Szabó Lajos Forrás: Honvédelmi Minisztérium

– Első alkalommal lesz magyar parancsnoka a KFOR-nak. Minek köszönhető a siker?

– Magyarország mindig is elkötelezetten támogatta a Nyugat-Balkán biztonságának megteremtését. A KFOR indulása óta tagjai vagyunk a missziónak, mostanra a műveleti területen jelen lévő erők létszámát tekintve a 27 résztvevő ország közül a harmadik legnagyobb hozzájárulóként. Hazánknak kulcsfontosságú, hogy a szomszédságunkban béke és stabilitás legyen. A parancsnoki pozíció elnyerése mutatja, hogy a NATO elismeri Magyarország tevékenységét, nemcsak Koszovóban, de más műveletekben is. A döntés egyúttal Magyarország balkáni politikájának sikere. Jól jelzi a kinevezés jelentőségét az is, hogy most első alkalommal adja egy olyan ország a parancsnokot, amely 1999 óta csatlakozott a szövetséghez. Ráadásul a KFOR-t felértékeli a tervezett afganisztáni kivonulás. Elképzelhető, hogy 2021 végére a koszovói lesz a NATO legnagyobb létszámú művelete.

Kajári Ferenc dandártábornok
Fotó: Szabó Lajos / Honvédelmi Minisztérium

– Hogyan történik a kiválasztás, kikkel állt versenyben?

– A KFOR parancsnoki pozícióját 2013 óta folyamatosan Olaszország töltötte be. Az eljárásrend szerint mindig a legnagyobb létszámmal jelenlévő ország adja a parancsnokot. Ez ugyan az Egyesült Államok, ám ők nem kívántak élni a lehetőséggel, így következtek az olaszok. Néhány évvel ezelőtt Magyarország jelezte az ambícióját, hogy egy évre átvenné a feladatot. Ahhoz, hogy ez megtörténjen, kellett a fontosabb résztvevők, köztük természetesen az olaszok hozzájárulása – amit meg is kaptunk. A döntés ugyanakkor nem a semmiből jött. A Magyar Honvédség tudatosan folyamatosan növelte a szerepvállalását, amiben már az is nagy ugrást jelentett, hogy 2017 óta a magyar katonák adják a művelet harcászati tartalék zászlóalját. Ők azok, akik szélsőséges helyzetben bevethetők a rend helyreállítására.

– Önnek milyen missziós tapasztalatai vannak?

– Pályafutásom alatt több fegyveres, és nem fegyveres külszolgálatban is dolgoztam. 1996-ban kezdtem, a bosznia-hercegovinai rendezést célzó IFOR-ban, az egyik első nemzetközi műveletben, amelyben a Magyar Honvédség részt vett. Ezt követően 2004-től az Afrikai Unió dárfúri missziójában szolgáltam egy évet Szudánban. Majd 2007-ben Afganisztánban voltam az északi régió felderítő főnöke. Egyébként itt is először fordult elő, hogy a német vezetésű régióban egy magyar katona töltötte be ezt a beosztást. Ami a nem fegyveres tapasztalatokat illeti, a NATO csatlakozás időszakában volt szerencsém az Egyesült Államokban, az akkori atlanti főparancsnokságon dolgozni, emellett a NATO olaszországi gyorstelepítésű hadtestparancsnokságán is teljesítettem szolgálatot. Úgy érzem, ezek jó alapot adnak arra, hogy a KFOR-ban is el tudjam látni a feladatot.

– Mennyire katonai, és mennyire diplomáciai lesz a feladata?

– Felkészülésem során többen figyelmeztettek, hogy döntően diplomáciai tevékenységről van szó. Ezt hangsúlyozták a korábban ott szolgáló olasz parancsnokok, valamint Korom Ferenc vezérezredes is, aki néhány évvel ezelőtt a KFOR parancsnokhelyettesi beosztását látta el. A KFOR parancsnokának kell kapcsolatot tartani a kulcsvezetőkkel, legyen szó a biztonsági erőkről, a politikusokról, vagy a térségben dolgozó diplomatákról.

Tbb mint 400 magyar katona szolgál kint.
Fotó: Sárkány Beáta Főhadnagy / Honvédelmi Minisztérium

– Mekkora erők állnak majd a parancsnoksága alatt?

– A KFOR kezdeti műveleti állománya 1999-ben nagyjából ötvenezer fős volt, de az eltelt bő két évtizedben jelentősen javult a biztonsági helyzet, így nincs szükség ekkora erőre. Napjainkban hozzávetőlegesen 3500 fő a művelet létszáma. Elsődleges feladatuk mandátumuk szerint a hozzájárulás a békés és biztonságos környezet megteremtéséhez, hogy biztosítsák a mozgásszabadságot, illetve a vallási kegyhelyek őrzés-védelmét. Utóbbi mostanra a gyakorlatban csak a dečani kolostort jelenti.

– Jár-e magyar létszámerősítéssel a kinevezés?

– Mindenképpen, hiszen már a parancsnoki pozíció elnyeréséért is plusz felajánlásokat tett a Magyar Honvédség, hogy enyhítsük a KFOR-ban lévő egyes kritikus képességhiányokat. Pontos számot még nem tudok mondani, de körülbelül hatszáz főre bővül a magyar állomány. A pozícióval jár az úgynevezett parancsnokhoz kötött beosztások feltöltése is. A misszió vezénylő zászlósa, a tábori főlelkész, és számos másik részlegvezető is magyar lesz. Emellett egy, a parancsnok munkáját segítő irodát és egy biztosító részleget is ki kell alakítanunk. Ami pedig talán a legfontosabb, egy úgynevezett Role–1-es egészségügyi részleget is ki kell telepítenünk, ami a kórház szintje alatti egészségügyi támogatás biztosítását jelenti. A parancsnoki tisztség betöltésével járó feladatok a Magyar Honvédség számára is értékes tapasztalatokat jelentenek majd.

– Puskaporos hordó még Koszovó?

– Azt nem mondanám, hogy puskaporos hordó. Jó néhány éve nem volt olyan biztonsági kihívás, amit ne tudtak volna kezelni a helyi rendfenntartó erők. Szerencsére erőszakos cselekményre sem került sor nagyon régóta. A helyzet tehát stabil, de törékeny. Bármikor kialakulhat olyan szituáció, hogy a mélyen gyökerező ellentétek hirtelen kiéleződnek, bár erre utaló jelek egyelőre nincsenek. A belső feszültség még szükségessé teszi a jelenlétet.

– És ha mégis berobban, akkor jönnek önök?

– A KFOR úgynevezett harmadik reagáló erő. Az első a helyi hatóságok, a második az Eulex, az Európai Unió jogállamisági missziója. Ha ők nem tudják megoldani a problémát, akkor a kérésükre a KFOR beavatkozik. Ettől függetlenül a KFOR folyamatosan figyeli a biztonsági helyzet alakulását, és bármikor készen áll arra, hogy ha szükség van rá, helyreállítsa a rendet.

Mindig készenlétben.
Fotó: Sárkány Beáta főhadnagy / Honvédelmi Minisztérium

– Játsszunk el a másik gondolattal! Mi történne, ha a KFOR kivonulna?

– Azt nem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy önmagában a KFOR jelenléte visszatartó erővel is hat, segíti a nyugodt légkör megmaradását. A NATO-nak van arra terve, hogy a jövőben hogyan alakuljon a misszió létszáma és feladata, ám a műveleti parancs ezt nem naptári időponthoz, hanem a kialakult helyzethez köti. A terv követése érdekében a parancsnokság időszakos jelentéseket készít, amiben számba veszik, hogy a követelmények teljesülése hol tart, javasolják-e az áttérést a következő fázisba. Ezek alapján a közeljövőben biztosan nem várható kivonulás, vagy számottevő létszámcsökkentés.

Veszélyes térség

A Kosovo Force (KFOR) az ENSZ Biztonsági Tanácsának 1244-es határozata alapján kezdte meg működését 1999 júniusában, miután a szerb fegyveres erők kivonultak a területekről, és másfél millió menekült visszatérését kellett biztosítani. A NATO békefenntartó művelete eleinte rendkívül veszélyes volt, a katonák gyakorta kerültek célkeresztbe, de feladatuk közé tartozott az aknamentesítés is. Az elmúlt bő két évtizedben kétszázan haltak meg szolgálatteljesítés közben, kiemelkedik a szlovák békefenntartókat szállító repülőgép 2006-os hejcei katasztrófája, melyben 43-an vesztek oda. A kétezres években a tüntetések rendszeresen torkolltak erőszakba, mostanra a demonstrációk nem szokatlanok, de békésebbek. A kezdeti, nagyjából ötvenezer fős állományt aztán az évtizedek alatt fokozatosan lecsökkentették. Jelenleg 27 ország – 19 NATO-tag, és nyolc szövetségen kívüli – vállal szerepet. A legnagyobb létszámban az Egyesült Államok (627), Olaszország (490) és Magyarország (432) képviselteti magát, de a nagyobb hozzájárulók között vannak még az osztrákok (326), a törökök (306), a lengyelek (241), a szlovénok (238).