– A katolikus egyházfő iraki látogatásának egyik eredménye, hogy ráirányította a figyelmet az üldözött keresztényekre az országban. Magyarországtól eddig is megkapták, de nemzetközileg valóban hiányzott a figyelem?
– Az üldözött keresztények nemcsak Irakban, de az egész világon megérdemlik a figyelmet. Iraki keresztény testvéreinktől tudom, hogy segítséget vártak volna a nyugati keresztény világtól, amikor az Iszlám Állam elfoglalta szülőföldjüket, és három lehetőséget kínált nekik: vagy áttérnek muzulmán hitre, vagy elmenekülnek, vagy az életükkel fizetnek. Ezt a segítséget akkor, 2014-ben nem kapták meg, hatalmas veszteségeiket így csak súlyosbította a magukra hagyatottság érzése. Ebben a helyzetben Magyarország volt az első nyugati ország, amely nem csupán a segítségükre sietett, de külön kormányzati egységet hívott életre, majd elindított egy humanitárius programot Hungary Helps néven. Kétségtelen, hogy úttörő szerepünk volt, amit arra használtunk fel, hogy más kormányokat is meggyőzzünk arról, támogassák az üldözött keresztényeket, de ne átláthatatlan nemzetközi rendszereken keresztül, hanem közvetlenül. Ebben a diplomáciai munkában eleinte egy általános közömbösséget tapasztaltunk, még abban sem sikerült közös nevezőre jutnunk, hogy a kereszténység üldözött vallás.
Idővel azonban beért a munkánk gyümölcse, mára egyik fő együttműködő partnerünk Lengyelország, két éve kifejezetten magyar kezdeményezésre az Egyesült Államokkal is közös programjaink vannak, Észtországgal, Görögországgal is dolgozunk, és előrehaladott tárgyalásokat folytatunk például Németországgal, Szlovéniával, Brazíliával.
– Mit jelent ez a nemzetközi együttműködés?
– Legalapvetőbb formája az egyszerű információcsere. A következő szintje a koordinált támogatás, erre Irakban példa, hogy míg mi egy megélhetést biztosító pékség építését támogatjuk, addig ugyanott Hollandia egy gyermek- és asszonysegítő központot hoz létre. Legmagasabb formája pedig a közös program, az Iszlám Állam által lerombolt Karakosban például mi segítettük az aknamentesítést és romeltakarítást, valamint lakóházakat építtettünk, az Egyesült Államok pedig a piacot és a kereskedelmi övezetet húzta fel.
– Miért vita tárgya, hogy a kereszténység egyáltalán üldözött vallás-e?
– Ennek egyik oka a tudatlanság. Előfordult, hogy amikor egy magas rangú nyugati kormánytisztviselővel a közel-keleti keresztények szenvedéseiről beszélgettem, ő arról kérdezett, hogy ha üldözik őket, akkor egyáltalán minek mentek oda? Fogalma sem volt róla, hogy a kereszténységnek nem csupán a bölcsője a Közel-Kelet, de kétezer éve folyamatos a vallás jelenléte a térségben. Ez a jóhiszemű tájékozatlanság azonban még a jobbik eset.
Ennél rosszabb a szélsőliberálisok alantas politikai motivációja, akik a kereszténységben ideológiai ellenfelet látnak. Az ő narratívájuk fittyet hány az egyértelmű statisztikákra, próbálja bagatellizálni a keresztényüldözést, sőt úgy beállítani, mintha éppen a keresztények lennének jogfosztók, kirekesztők.