Függetlennek álcázott magyar újságírók támadják hazánkat a nemzetközi sajtóban

Vannak, akik még emlékeznek rá, hogy annak idején a HVG újságírója, Weyer Béla is élt azzal a roppant furcsa megoldással, hogy cikket írt a Süddeutsche Zeitungnak, majd a hazai sajtóban saját magára hivatkozott, mondván, a legolvasottabb nyugati médiumok is élesen kritizálják Magyarországot.

Úgy tűnik, e beidegződés nem veszett ki teljesen, egyes baloldali újságírók továbbra is a „weyeri utat” követik.

Az elmúlt hetekben több olyan, a magyar kormánnyal szemben kritikus cikk jelent meg a nemzetközi sajtóban, melyről kiderült, hogy bár az idegen nyelven íródott és nagy elérésű külföldi orgánumban jelent meg, az írás szerzője valójában magyar, politikai hovatartozása szerint nyíltan kormányellenes vagy éppen ellenzéki párt szimpatizánsa, egykori tagja.

2021. június 23-án a Németországban élő Szijártó Imre véleménycikket közölt a politikai híreknek és véleményeknek felületet adó Politico hírportálon. A Legyen a magyar LMBTQ-ellenes törvény az EU lakmuszpapírja címmel megjelent cikkben Szijártó alapvetően megismétli és megerősíti a pedofilellenes törvénycsomaggal kapcsolatos hazai és nemzetközi kritikákat. Ugyanakkor a szerző ennél sokkal tovább megy, hiszen

a cikkben arra szólítja fel az Európai Uniót, hogy a lehető legszigorúbb jogi, gazdasági és intézményi szankciókkal éljen Magyarországgal szemben, mivel szerinte Brüsszel sem a 2015-ös menekültválság, sem a CEU – állítólagos – „elüldözése” során nem lépett közbe.

A cikk szerint a szerző „Berlinben élő politikai aktivista”, amiről sokan itthon és leginkább Európában az feltételezhetik, hogy egy objektív, de legalább kívülálló megszólaló véleményét olvassák. A szép szavak viszont nem mindig igazak, az „aktivista” a baloldali Mérce portálon is rendszeresen publikál – legutóbb ugyanebben a témában, a Politico hasábján megjelent cikke előtt egy nappal –, sőt

Szijártó Imre a 2018-as lemondásáig a szentendrei Momentum Mozgalom alapszervezeti elnöke volt.

Vagyis korántsem nevezhető a magyarországi belpolitikai folyamatokat kívülről szemlélő elemzőnek. Arról nem is beszélve, hogy cikke több, objektív mércével nehezen igazolható, valószínűleg a hangulatkeltés miatt beemelt állításokat tartalmaz. Ilyen például az a megállapítása, miszerint hazánkban a szexuális kisebbségek bántalmazása maga a mindennapi valóság.

A hazánkról alkotott képet nemcsak Európában, hanem az Egyesült Államokban is torzítják. A New York Times egyik júniusi beszámolója szerint a magyar kormány a nemrégiben elfogadott pedofilellenes törvénnyel szeretné a kormányzati eredménytelenségről elterelni a figyelmet, az LMBTQ-ellenességgel aktivizálni a konzervatív szavazókat, valamint Kínának és Oroszországnak is megfelelni.

Az amerikai lapban megjelent írást Benjamin Novak jegyzi, aki nem mellesleg a 444.hu angol hírlevelének, az Insight Hungary szerkesztője, és 2019-ben azért került botrányba, mert a 444.hu a New York Timesnak írt cikkét úgy hozta le, mintha azt az amerikai napilap írta volna.

Számos esetben tehát a nemzetközi sajtóban megjelent kritikák mögött valójában a magyar ellenzékhez köthető aktivisták és újságírók állnak. Ezen publicisztikák miatt az olvasóközönség Európában és az Egyesült Államokban is könnyen azt hiheti, hogy amit olvasnak, minden esetben a magyar közvélemény mértékadó irányát tükrözi. Már csak az hiányzik, hogy a 444.hu vagy a Mérce a Politico és a New York Times véleményeként hivatkozzon a cikkekre, hiszen akkor valójában teljes lenne a weyeri elvek szerinti újságírás – olvasható a Mandiner cikkében.