A brit kormány és az Európai Unió vitája abból ered, hogy az észak-írországi protokoll alapján Észak-Írország a brit EU-tagság megszűnése óta is gyakorlatilag az Európai Unió egységes belső piacának tagja maradt, annak érdekében, hogy Észak-Írország és az Ír Köztársaság határán ne kelljen visszaállítani az áruforgalom fizikai ellenőrzését. Így viszont a Nagy-Britannia és Észak-Írország közötti áruforgalmat kell eseti ellenőrzéseknek alávetni annak megakadályozására, hogy Észak-Írországból Írországba – vagyis az unió egységes piacára – ellenőrizetlen termékek kerüljenek be.
Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az ír–északír határ helyett az Ír-tengeren, Nagy-Britannia és Észak-Írország között jött létre részleges vámhatár. A brit kormány és az észak-írországi britpárti protestáns mozgalmak szerint azonban ez a rendszer veszélyezteti Észak-Írország alkotmányos pozícióját az Egyesült Királyságon belül. Észak-Írország nem része Nagy-Britanniának, de vele együtt alkotja az Egyesült Királyságot a brit korona fennhatósága alatt.
Az észak-írországi megbékélésről 1998-ban kötött nagypénteki rendezési megállapodás egyik legfontosabb vívmányaként és a megbékélési folyamat egyik legfőbb szimbólumaként az Ír Köztársaság és Észak-Írország egykor katonai szigorral őrzött 499 kilométeres határán – amely a Brexit óta az Egyesült Királyság és az EU egyetlen közös szárazföldi vámhatára – hosszú évek óta semmiféle fizikai ellenőrzés nincs. Az észak-írországi protokoll célja – az uniós belső piac integritásának védelme mellett – az, hogy a jövőben se legyen szükség ellenőrzésre ezen a határon.
Borítókép: A britpárti protestánsok által felállított úttorlasz az észak-írországi Belfastban 2021. április 19-én
Fotó: MTI/AP/Peter Morrison
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!