– A kazahok eredetileg a cseppfolyós gáz árának hirtelen duplájára való emelkedése miatt vonultak az utcákra, ezt követően már politikai követeléseiket is hangoztatták. Noha az elmúlt években Kazahsztán jelentős fejlődésen ment keresztül, számítani lehetett ekkora tüntetéshullámra az országban?
– Nem, nem lehetett ilyen fokú tiltakozásra számítani. Kazahsztánban messze a legmagasabb az életszínvonal és a legalacsonyabb a társadalmi egyenlőtlenség. Makrogazdasági szinten a Covid nem okozott különösebb sokkot, a gazdaság növekszik és fejlődik, a befektetési környezet igen kedvező, és jelentős reformprogramokat jelentettek be éppen tavaly. Tény azonban, hogy a minimálbér nagyon alacsony – 100 dollár (körülbelül 31 ezer forint) –, és ország földrajzi adottságai miatt a munkaerő mobilitása korlátozott, így komoly regionális egyenlőtlenségek alakultak ki. Ráadásul a nyugat-kazahsztáni régió tulajdonképpen mindig egyfajta puskaporos hordónak számított, tíz éve már volt ott munkásfelkelés, melyet csak halálos áldozatok árán tudott leverni a karhatalom.
– A kazah külügyminisztérium sajtóközleményében arról írt, hogy „Kazahsztán országon kívül kiképzett terrorista csoportok fegyveres agressziójával néz szembe”. Erről mit lehet tudni, milyen a terrorhelyzet az országban?
– Fontos leszögezni, hogy a nyugat-kazahsztáni tüntetésekhez terrorista csoportoknak minden bizonnyal nincsen közük, a helyzet eszkalálódásához azonban igen. Helyi forrásaim megerősítették a már néhány híradásban szereplő információt, hogy Almatiban nem a tüntetéseket kirobbantók masíroztak, hanem szemmel láthatóan teljesen más, részben szervezett csoportok jelentek meg. Ezek mögött feltételezések szerint a helyi maffia (mely ugye a hivatalos szóhasználatban, a cselekmények jellege okán szintén terrorista jellegűnek minősül) és külföldi terrorszervezetek állnak, különböző okok miatt. A külföldi vonal emlegetésének lehet alapja, mivel Almati nagyon közel van Közép-Ázsia radikális iszlamistáknak otthont adó régióihoz, elsősorban a Fergana-völgyhöz.
Ezen kívül már korábban is feltételezték nemzetbiztonsági források, hogy a tálib hatalomátvétel után szélsőséges iszlamisták szivárogtak be Kazahsztánba, ahogyan több másik közép-ázsiai országba is.
Ezek igen gyorsan aktivizálni tudták magukat, kihasználva a helyzetet, zavarkeltési céllal. Terroristák részvételére utal az a tény is, hogy két belügyest a „békés” tüntetők lefejeztek, csak a testüket találták meg. Mindazonáltal, a terrorista jelleg kizárólagos hangsúlyozása annak elfedését is szolgálja, hogy az almati rendőrség egyszerűen képtelen volt megfékezni a néhány ezres tömeg erőszakját, azaz tulajdonképpen alkalmatlannak bizonyult a helyzet kezelésére, mely nyilván a kormány felelőssége.
– Ön szerint milyen következményei lehetnek országon belül és kívül, ha a kormánynak nem sikerül megfékezni az indulatokat? A Szovjetunió felbomlása óta a közép-ázsiai posztszovjet államok között milyen kapcsolat áll fenn?
– A közép-ázsiai volt szovjet tagállamok között nincs mindegyiket átfogó formális vagy informális integráció, sőt, amik vannak, azok is külső hatásra szerveződtek − Eurázsiai Gazdasági Unió, KSZSZB, SCO, Türk Államok Szervezete és még számos súlytalan szerveződés −, sőt, a függetlenség után komoly határvillongások, határviták, vízmegosztási viták voltak több ország között is. Türkmenisztán pedig formálisan tulajdonképpen semmilyen együttműködésben nem vesz részt. Az üzbég reformok kezdete (2006) óta látványosan nőtt a hajlandóság a kooperációra és rendszeressé váltak a csúcstalálkozók. Valójában azonban még napjainkban sem beszélünk akárcsak egy V4-hez hasonló informális együttműködésről sem. Mindazonáltal a közös történelem, kultúra és a nyelvi rokonság összeköti ezeket az országokat − kivéve Tádzsikisztánt, mely nem türk nyelvű ország.
− A helyzet eszkalálódása esetén többféle forgatókönyv lehetséges, a jelenlegi helyzet és a remények szerint a fegyveres csoportok felszámolása után a helyzet konszolidálható, melyhez azonban szükség lesz azonnali politikai reformokra is − melyek már tavaly elkezdődtek −, valamint a Nazarbajev-kultusz háttérbe szorítására is, ugyanis a népharag szemmel láthatóan ellene irányul. Tehát a rendszer puhításával konszolidáció érhető el. Ha azonban kialakulnak, illetve felszínre jönnek újabb törésvonalak, az akár polgárháborúhoz is vezethet. Például a Nazarbajev család háttérbe szorítása számos befolyásos oligarcha és helyi vezető érdekeit sértheti, illetve nem feltétlenül tetszik a kazah lakosságnak és a kazah fegyveres erőknek sem a KBSZSZ békefenntartók bevonulása. És említhetjük még az iszlamista vonal potenciális erősödését, az oroszellenes hangulat szítását nacionalista alapon, adott esetben az olajbányászok sztrájkját, mely a gazdaságot teheti tönkre és ezzel újabb tüntetésekhez vezethet. Számos forgatókönyv van tehát, azonban az elsőként említetten, a hatalom konszolidációján és az új társadalmi szerződésen alapuló jövőn kívül minden más igen sötét jövendőt sejtet ennek az alapvetően rendkívül békés nemzetnek.
– Hogyan látja, a kazahsztáni tüntetések hatással lehetnek az orosz–amerikai kapcsolatokra – különösen a jövő hétfőn, Ukrajna ügyében kezdődő tárgyalásokra? Hiszen ahogy arra számítani lehetett, már az orosz békefenntartó erőket is kivezényelték a posztszovjet országba.
– Fontos megjegyezni, hogy a KBZSZ békefenntartó erők többnemzetiségűek, nem kizárólag oroszokból állnak, azonban a többséget nyilván ők adják.
Amerika feltűnően csendben van (mert egyébként nyilvánvaló tény, hogy ez nem egy tavalyi belarusz vagy egy ’56-os magyar szituáció), azonban a helyzet – fogalmazzunk úgy – kapóra jött neki, hiszen ezzel valóban sikerült elterelni Oroszország figyelmét és energiáit az ukrán frontról.
Maga a kazah helyzet az orosz–amerikai kapcsolatokat nem rontja tovább, már csak azért sem, mert az a paradox szituáció is előállhat, hogy orosz békefenntartók fogják védeni az amerikai tulajdonban lévő olaj- és gázkutakat. Amennyiben azonban Oroszország amerikai intervenciót feltételez a kazah események mögött és válaszlépéseken gondolkodik, az Európában jelenthet majd gondot, például a belarusz határon.
– Hosszú távon milyen hatásai lehetnek az orosz jelenlétnek Kazahsztánban? Milyen szintre emelkedhet a nagyhatalmi befolyás?
– Nagy kérdés, hogy valóban hosszú távon maradnak-e az orosz csapatok. Véleményem szerint, miután sikerül konszolidálni a helyzetet, a békefenntartók kivonulnak, hiszen a kazah nép egész egyszerűen nem tűrné el a hosszú távú megszállást, így extra nagy energia- és anyagi ráfordítást követelne Oroszországtól. A nagyhatalmi befolyástól soha nem lehet mentes Kazahsztán, már csak geopolitikai és geoökonómiai helyzete miatt sem. Oroszország és Kína között helyezkedik el, így is nagyon komoly egyensúlyozásra volt szükség Kazahsztán részéről. Nagyhatalmi befolyás kapcsán azonban kizárólag Kínáról és Oroszországról beszélhetünk. Oroszország várhatóan közelebb húzza magához Kazahsztánt, azonban nem annyira, mint Belaruszt. Nagy kérdés, hogy mit szól ehhez Kína, amelynek komoly gazdasági érdekei fűződnek Kazahsztánhoz. És másik fontos kérdés, mit szól mindehhez a kazah társadalom alapját adó három nagy klán, akik kompromisszuma következtében a független Kazahsztán az elmúlt évtizedekben a hatalommegosztás elve alapján működni tudott.
Borítókép: Rohamrendőrök barikádot emeltek egy utcán, hogy feltartóztassák a tüntetőket Almati központjában 2022. január 5-én. (Fotó: MTI/EPA)
Zavargások Kazahsztánban 
