Kapóra jött Amerikának a kazahsztáni válság

- Amerika feltűnően csendben van, azonban a helyzet - fogalmazzunk úgy - kapóra jött neki, hiszen ezzel valóban sikerült elterelni Oroszország figyelmét és energiáit az ukrán frontról - nyilatkozta lapunknak Vasa László. A Külügyi és Külgazdasági Intézet (KKI) vezető kutatójával a kazahsztáni tüntetésekről, valamint annak hatásáról a hétfőn Ukrajna ügyében kezdődő orosz-amerikai tárgyalásokról beszélgettünk.

Almati, 2022. január 6. Rohamrendõrök barikádot emeltek egy utcán, hogy feltartóztassák a tüntetõket Almati központjában 2022. január 5-én. A kazahsztáni tiltakozások január 2-án kezdõdtek Zsanaozen városban, miután az országban eltörölték a cseppfolyósított földgáz árplafonját, és emiatt jelentõsen megemelkedett a benzin alternatívájaként használt autógáz (LPG) ára. A zavargások átterjedtek az ország több városára, köztük Almatira és vidéki településekre is. Kaszim-Zsomart Tokajev elnök menesztette kormányát, és két régióban rendkívüli állapotot hirdetett. MTI/EPA Fotó: -

Ezen kívül már korábban is feltételezték nemzetbiztonsági források, hogy a tálib hatalomátvétel után szélsőséges iszlamisták szivárogtak be Kazahsztánba, ahogyan több másik közép-ázsiai országba is.

Ezek igen gyorsan aktivizálni tudták magukat, kihasználva a helyzetet, zavarkeltési céllal. Terroristák részvételére utal az a tény is, hogy két belügyest a „békés” tüntetők lefejeztek, csak a testüket találták meg. Mindazonáltal, a terrorista jelleg kizárólagos hangsúlyozása annak elfedését is szolgálja, hogy az almati rendőrség egyszerűen képtelen volt megfékezni a néhány ezres tömeg erőszakját, azaz tulajdonképpen alkalmatlannak bizonyult a helyzet kezelésére, mely nyilván a kormány felelőssége.

– Ön szerint milyen következményei lehetnek országon belül és kívül, ha a kormánynak nem sikerül megfékezni az indulatokat? A Szovjetunió felbomlása óta a közép-ázsiai posztszovjet államok között milyen kapcsolat áll fenn?

– A közép-ázsiai volt szovjet tagállamok között nincs mindegyiket átfogó formális vagy informális integráció, sőt, amik vannak, azok is külső hatásra szerveződtek − Eurázsiai Gazdasági Unió, KSZSZB, SCO, Türk Államok Szervezete és még számos súlytalan szerveződés −, sőt, a függetlenség után komoly határvillongások, határviták, vízmegosztási viták voltak több ország között is. Türkmenisztán pedig formálisan tulajdonképpen semmilyen együttműködésben nem vesz részt. Az üzbég reformok kezdete (2006) óta látványosan nőtt a hajlandóság a kooperációra és rendszeressé váltak a csúcstalálkozók. Valójában azonban még napjainkban sem beszélünk akárcsak egy V4-hez hasonló informális együttműködésről sem. Mindazonáltal a közös történelem, kultúra és a nyelvi rokonság összeköti ezeket az országokat − kivéve Tádzsikisztánt, mely nem türk nyelvű ország.

Rohamrendőrök tartóztatják fel a tüntetőket Almati központjában. Fotó: MTI/AP/Vladimir Tretyakov

− A helyzet eszkalálódása esetén többféle forgatókönyv lehetséges, a jelenlegi helyzet és a remények szerint a fegyveres csoportok felszámolása után a helyzet konszolidálható, melyhez azonban szükség lesz azonnali politikai reformokra is − melyek már tavaly elkezdődtek −, valamint a Nazarbajev-kultusz háttérbe szorítására is, ugyanis a népharag szemmel láthatóan ellene irányul. Tehát a rendszer puhításával konszolidáció érhető el. Ha azonban kialakulnak, illetve felszínre jönnek újabb törésvonalak, az akár polgárháborúhoz is vezethet. Például a Nazarbajev család háttérbe szorítása számos befolyásos oligarcha és helyi vezető érdekeit sértheti, illetve nem feltétlenül tetszik a kazah lakosságnak és a kazah fegyveres erőknek sem a KBSZSZ békefenntartók bevonulása. És említhetjük még az iszlamista vonal potenciális erősödését, az oroszellenes hangulat szítását nacionalista alapon, adott esetben az olajbányászok sztrájkját, mely a gazdaságot teheti tönkre és ezzel újabb tüntetésekhez vezethet. Számos forgatókönyv van tehát, azonban az elsőként említetten, a hatalom konszolidációján és az új társadalmi szerződésen alapuló jövőn kívül minden más igen sötét jövendőt sejtet ennek az alapvetően rendkívül békés nemzetnek.

– Hogyan látja, a kazahsztáni tüntetések hatással lehetnek az orosz–amerikai kapcsolatokra – különösen a jövő hétfőn, Ukrajna ügyében kezdődő tárgyalásokra? Hiszen ahogy arra számítani lehetett, már az orosz békefenntartó erőket is kivezényelték a posztszovjet országba.

– Fontos megjegyezni, hogy a KBZSZ békefenntartó erők többnemzetiségűek, nem kizárólag oroszokból állnak, azonban a többséget nyilván ők adják.

Amerika feltűnően csendben van (mert egyébként nyilvánvaló tény, hogy ez nem egy tavalyi belarusz vagy egy ’56-os magyar szituáció), azonban a helyzet – fogalmazzunk úgy – kapóra jött neki, hiszen ezzel valóban sikerült elterelni Oroszország figyelmét és energiáit az ukrán frontról.

Maga a kazah helyzet az orosz–amerikai kapcsolatokat nem rontja tovább, már csak azért sem, mert az a paradox szituáció is előállhat, hogy orosz békefenntartók fogják védeni az amerikai tulajdonban lévő olaj- és gázkutakat. Amennyiben azonban Oroszország amerikai intervenciót feltételez a kazah események mögött és válaszlépéseken gondolkodik, az Európában jelenthet majd gondot, például a belarusz határon.

A Kazahsztánba vezényelt orosz békefenntartók katonai járművei várakoznak szállítógépekbe történő berakodásra egy oroszországi repülőtér közelében. (Fotó: MTI/AP/RU-RTR orosz televízió)

– Hosszú távon milyen hatásai lehetnek az orosz jelenlétnek Kazahsztánban? Milyen szintre emelkedhet a nagyhatalmi befolyás?

– Nagy kérdés, hogy valóban hosszú távon maradnak-e az orosz csapatok. Véleményem szerint, miután sikerül konszolidálni a helyzetet, a békefenntartók kivonulnak, hiszen a kazah nép egész egyszerűen nem tűrné el a hosszú távú megszállást, így extra nagy energia- és anyagi ráfordítást követelne Oroszországtól. A nagyhatalmi befolyástól soha nem lehet mentes Kazahsztán, már csak geopolitikai és geoökonómiai helyzete miatt sem. Oroszország és Kína között helyezkedik el, így is nagyon komoly egyensúlyozásra volt szükség Kazahsztán részéről. Nagyhatalmi befolyás kapcsán azonban kizárólag Kínáról és Oroszországról beszélhetünk. Oroszország várhatóan közelebb húzza magához Kazahsztánt, azonban nem annyira, mint Belaruszt. Nagy kérdés, hogy mit szól ehhez Kína, amelynek komoly gazdasági érdekei fűződnek Kazahsztánhoz. És másik fontos kérdés, mit szól mindehhez a kazah társadalom alapját adó három nagy klán, akik kompromisszuma következtében a független Kazahsztán az elmúlt évtizedekben a hatalommegosztás elve alapján működni tudott.

Borítókép: Rohamrendőrök barikádot emeltek egy utcán, hogy feltartóztassák a tüntetőket Almati központjában 2022. január 5-én. (Fotó: MTI/EPA)