Svájci lap: Itt lenne az ideje, hogy Brüsszel megbékéljen Budapesttel és Varsóval

Magyarország 2015-ben visszautasította az illegális migránsokat, most pedig szívesen látja a menekülteket – és ezzel az egyértelmű állásfoglalással megmenti az európai menekültügyi jogot, érvelt elemzésében Boris Kálnoky, a Mathias Corvinus Collegium Médiaiskolájának vezetője a Die Weltwoche című svájci magazin hasábjain. A Die Presse és a Die Welt egykori budapesti tudósítója kitért arra is: az Ukrajnában zajló háború jól bizonyítja, hogy a két, Brüsszel által sokat vegzált tagállam mindent megtesz a háború elől menekülők megsegítéséért, ezért esedékes lenne a Lengyelországgal és Magyarországgal való megbékélés és a kompromisszum.

– érvelt elemzésében Boris Kálnoky. Az újságíró részletesen kifejtette azt is, miben különbözik a 2015-ben és 2016-ban Európára nehezedő migrációs nyomás az elmúlt két hétben tapasztalt, az orosz–ukrán háború következtében a közép-európai tagállamokra nehezedő menekülthullámtól. Mint írta, azok a bevándorlók a polgárháború sújtotta Szíriából a jobb élet reményében igyekeztek a gazdag Európába jutni. Egy sor más országon keresztül utaztak, ahol nem voltak kitéve semmilyen veszélynek, de a céljuk mégis az volt, hogy eljuthassanak az EU leggazdagabb országaiba. Túlnyomó többségük célja tehát nem fogható fel a veszély elől való menekülésként, hanem esetükben végleges kivándorlásról beszélhetünk, ők ugyanis később sem szándékoztak visszatérni a gazdag európai országokból a szülőföldjükre. 

Mivel azonban az Európai Unió a menekültjog eszközeivel próbált megbirkózni ezzel a de facto tömeges bevándorlással – tekintve, hogy a migránsok mindannyian menedékjogot kértek –, a menedékjog eszköze a tagállamok jogfosztásának eszközévé vált a bevándorlás kérdésében

– érvelt Boris Kálnoky. Az újságíró hozzátette: az EU azóta sokat tett azért, hogy olyan légkört teremtsen, mintha nem Oroszország lenne az unió halálos ellensége, hanem Lengyelország és Magyarország. A vádak özönéhez, miszerint ez a két ország elárulja az „európai értékeket”, csatlakozott a szigorú megbüntetésük szüntelen követelése. Így volt ez néhány hónappal az Ukrajna elleni orosz támadás előtt is, amikor Aljakszandr Lukasenka belarusz diktátor közel-keleti migránsokkal próbálta megzsarolni az EU-t. A Jaroslaw Kaczynski miniszterelnök-helyettes vezette Lengyelország a magyarországihoz hasonló határkerítés építésével válaszolt. 

Az EU pedig láthatóan nem értette, hogy a kelet-európai ország egy hibrid támadás célpontja volt, és megtagadta Lengyelországtól a kerítés építéséhez nyújtott pénzügyi segítséget. A brüsszeli álláspont szerint ugyanis az EU nem finanszíroz határzárat. Erre Ylva Johansson belügyi biztosnak is megvolt a magyarázata: a pénz máshonnan hiányozna. A parti őrségtől

– elevenítette fel a közelmúltbeli eseményeket a német újságíró.

Nincs Covid-forrás sem Brüsszeltől

Brüsszel ráadásul késlelteti a Magyarországnak és Lengyelországnak járó helyreállítási forrásokat is. A tagállamok nem kaphatják meg a koronavírus-világjárvány utáni uniós gazdaság újraindítását szolgáló közösségi pénzt sem, mégpedig „az európai értékekre” hivatkozva. Charles Michel, az Európai Tanács elnöke tavaly azt mondta, hogy a határkerítések uniós támogatása jogilag nem lehetséges. Ez kicsit olyan volt, mintha Belarusz közvetlenül megtámadta volna az EU-t, de mielőtt az megpróbálná megvédeni magát, először kikéri az illetékes ombudsman véleményét – érvelt Boris Kálnoky.

Mindeközben az EU minden megtett Lengyelország és Magyarország meggyengítésére. Az EU például jelenleg napi 1,5 millió eurós bírságot követel Lengyelországtól. 500 000 eurót, mert még mindig lignitet bányásznak és további napi egymillió eurót, mert Varsó tétovázik az Európai Bíróság igazságszolgáltatási függetlenség erősítését célzó ítéletének végrehajtásában. Ez évente több mint ötszázmillió eurót jelent

– vázolta fel Varsó és az EU elmérgesedett viszonyát a német újságíró. Boris Kálnoky emlékeztetett arra is: sem Lengyelország, sem Magyarország nem kapott pénzt az uniós alapból a világjárvány gazdasági következményeinek kezelésére, ugyanakkor mindkét tagállamnak garantálnia kell a hiteleket, amelyekből ez az alap táplálkozik. Lengyelország alkotmányos aggályok miatt nem kap pénzt. Hiszen létezik a fent említett EB-döntés, amelyre az EU hivatkozhat indoklásként. Magyarország sem kap forrást, de ráadásul az EU konkrét indoklása nélkül, és anélkül, hogy a magyar kormány értésére adták volna, hogy mit kell tenniük a források megszerzéséért.

Lengyelország esetében 36 milliárd eurónyi támogatás és kölcsön forog kockán a helyreállítási alapból. Ennyit pályázott meg ugyanis Varsó a Lengyelország számára rendelkezésre álló összesen 58 milliárdból. Magyarország számára 7,2 milliárd eurót tart vissza az EU.

Ráadásul a tavaly decemberben életbe léptetett új jogállamisági mechanizmus azt is jelenti, hogy az EU a kohéziós alapból is visszatarthat pénzt – ez a két ország GNP-jének körülbelül négy százaléka.

A kompromisszum már esedékes lenne

Ebben a helyzetben engedett be Lengyelország és Magyarország eddig összesen körülbelül 1,4 millió menekültet az ukrajnai válság két frontállamaként. Az EU most megpróbálja magát nagylelkűnek mutatni, és problémamegoldóként mutatkozik be: ötszázmillió eurót bocsátott rendelkezésre az Ukrajnából érkező menekülteket befogadó országok támogatására.

Hirtelen nagyon-nagyon szeretik Lengyelországot és Magyarországot. Lengyelország kétmilliárd euróra tette egymillió menekült befogadásának költségét, ugyanakkor Varsó lényegesen több segítségre szorulóra számít majd. Szlovákia is több mint egymilliárd euróról beszél, amire szüksége lenne. Romániában állítólag még számolnak, de mindenesetre három számjegyű milliós összegről van szó. Magyarország pedig nyilvánosan nem is közölt számokat. Azzal van elfoglalva, hogy segítsen, nem pénzt kér

– összegezte a közép-európai tagállamok helyzetét Boris Kálnoky. Az újságíró hangsúlyozta: egyértelmű, hogy a második világháború óta a legnagyobb menekültválságra szánt ötszázmillió eurós összeg fényévekkel elmarad attól a nyolcszázmilliárd eurótól, amelyet az EU a Covid–19-járvány utáni helyreállítás támogatására szán. 

„Az EU, amely most a válságban egységre szólít fel, sokat tett az unió megosztásáért és gyengítéséért. A Lengyelországgal és Magyarországgal való megbékélés és a kompromisszum esedékes lenne” – érvelt az újságíró. Hozzátette: Vlagyimir Putyin orosz elnök olyan agressziós politikát folytat, amely végső soron szintén az EU ellen irányul. Lengyelország a legmegbízhatóbb partner Oroszországgal szemben. Magyarország talán túlságosan is barátságos volt eddig Moszkvával szemben. 

Ha mindez így van, vajon lehet-e Európa érdeke, hogy évről évre jobban elidegenítse ezt a két országot?  Nem kellene inkább mindent megtenni annak érdekében, hogy mindenki gyorsan megtalálja a modus vivendit Varsóval és Budapesttel, és kijöjjön velük?

– teszi fel a kérdést Boris Kálnoky.

Fotó: Die Weltwoche

Állítsuk meg Európa elsüllyedését

Orbán Viktor miniszterelnök politikai tanácsadója és névrokona, Orbán Balázs miniszter-helyettes úgy látja: az európai elit egy része teljes mértékben arra koncentrál, hogy ideológiailag összhangba hozza a másként gondolkodó tagállamokat. Másrészt azonban alig foglalkoznak olyan kérdésekkel, mint a geopolitika, a hadsereg, az energiapiac vagy a versenyképesség erősítése. Ezt a politikai irányt azonnal meg kell állítani, különben már nem lehet megállítani Európa jelentéktelenségbe süllyedését. Az első lépés a helyes irányba az igényelt újjáépítési alapok azonnali kifizetése lenne – érvelt Boris Kálnoky.

Borítókép: Jaroslaw Kaczynski, a kormányzó lengyel nemzeti konzervatív Jog és Igazságosság Pártjának (PiS) elnöke fogadja Orbán Viktor miniszterelnököt Varsóban 2017. szeptember 22-én (Forrás: MTI/EPA/PAP/Pawel Supernak)