Fokozódik a kulturális hadviselés az Egyesült Államokban: teljes arzenáljával egymásnak feszül a woke ideológiáért küzdő Disney és Florida republikánus kormányzata. A harc közben két fontos jogi kérdés marad megválaszolatlanul: mit engedhet meg magának egy vállalat a politikában, és vajon a cégeknek is van-e szólásszabadságuk?
Trump és Orbán nyomdokain
A csatározások republikánus főhőse, Ron DeSantis 2019-ben lett floridai kormányzó.
Ron DeSantis Donald Trump támogatásával húzta be a floridai kormányzói széket, és felkarolta az összes olyan kultúrharcos ügyet, amely tüzeli a republikánus bázist.
Eközben szabadságpártian kezelte a Covid-járványt, és kemény törvényeket nyújtott be a woke indoktrináció egyetemi oktatása, a nehezen ellenőrizhető levélszavazás, valamint a személyi igazolványukat felmutatni nem képes emberek szavazása ellen. Szakpolitikai kérdésekben viszont behúzott középre, tanári fizetéseket emelt, sokat tett az Everglades nemzeti park védelméért, sőt még a marihuána legalizálását is támogatta – így építve magának támogatottságot a demokrata szavazók körében is. Ezt is várja tőle a republikánus bázis: trumpi kemény kultúrharcot az exelnöknél jóval sikeresebb módon, szakpolitikai kompetenciával és politikai finommotorikával felvértezve – olvasható a Mandiner hasábjain megjelent cikkben.
A szélsőbalos Vox magazin szerint azonban DeSantis példaképe valójában nem Donald Trump – hanem Orbán Viktor.
A lap úgy tudja, az iskolai genderpropagandát tiltó jogszabályt a magyar pedofiltörvényről mintázták, és Varga Judit javaslatából merítették az ihletet az azóta már bíróság előtt lévő közösségimédia-törvényhez. Zack Beauchamp voxos újságíró szerint tehát DeSantis valójában az „amerikai orbánizmus” feltalálója – kiderül, a választási eredmények is eszerint alakulnak-e majd.
Mi oktatható és mi nem?
De mi is ez a nagy floridai genderpropaganda-vita? A történet március elején kezdődött, amikor a floridai képviselőház elé került egy törvényjavaslat a szexuális orientáció és a nemi identitás oktatásának tilalmáról negyedik évfolyam alatt, illetve negyedik felett is
olyan módon, ahogy az a diákok kora vagy fejlődése szempontjából nem megfelelő
– idézi fel a Mandiner.
A House Bill 1557 nevű törvényjavaslatról azonnal elkezdődött az itthonról ismerős kultúrharc: a republikánus államvezetés szerint a szülő oktatási jogairól szóló törvényről van szó (Parental Rights in Education Act), a demokrata ellenzékkel kötelékben repülő LMBTQ-szervezetek pedig „ne mondd, hogy meleg” törvényről (Don’t Say Gay Bill) beszélnek.
A negyedik évfolyamnál idősebb diákokra vonatkozó rész szándékosan homályos megfogalmazása különösen szúrja az LMBTQ-lobbi szemét, ugyanis Amerikában szokás mindenért pereskedni – és pont az ilyen törvényekre alapozva indíthat hosszú pereket az az aggódó szülő, akinek nagyon nem tetszik a gyermeke indoktrinációja.
Ekkor lépett a képbe Florida legnagyobb munkaadója, az óriási Walt Disney World komplexumot üzemeltető The Walt Disney Company. Dolgozói nyomásra Bob Chapek vezérigazgató március 9-én két lábbal szállt bele Ron DeSantisbe. A társaság évtizedek óta demokrata és republikánus politikusok kampányait egyaránt bőkezűen támogatva, harmincnyolc helyi lobbistáját bevetve szerez meg magának mindent az államtól, amit csak akar, ám a törvény március 28-ai aláírása után leállította a floridai kampányok finanszírozását – helyette pedig belengette, hogy a továbbiakban a törvény eltörléséért fog küzdeni.
