Trumpizmus Trump nélkül

A CPAC házigazdája, Magyarország vezető szerepet játszik a nemzeti identitás és a patriotizmus erősítésében — állítja a lapunknak adott interjúban John Fonte amerikai politológus a csütörtökön kezdődő, amerikai és magyar szervezésű konzervatív konferencia egyik résztvevője. A washingtoni Hudson Intézet programigazgatója, aki májusban a Danube Institute vendég kutatója Budapesten, baloldali elfogultságra számít a Magyarországra jelölt leendő amerikai nagykövet részéről.

– Joe Biden elnök a Demokrata Párthoz kötődő David Pressmant jelölte Budapestre amerikai nagykövetnek. Mi a véleménye Pressmanről? Milyen hozzáállásra számíthatunk a részéről?

– A Biden-kormány ellenséges politikáját és a leendő nagykövet eddigi pályafutását tekintve valószínűnek tűnik, hogy – miután jóváhagyják és megkezdi majd a munkáját Budapesten – különösen a baloldalhoz húzó NGO-k (nem kormányzati szervezetek) és ellenzéki erők véleményére figyel oda, amelyek kritikusak a demokratikusan megválasztott Orbán-kormánnyal szemben.  

– A most kezdődő héten azonban még a konzervatív politikai akciókonferencia, a CPAC viszi a prímet a magyar fővárosban. Miben látja ennek a jelentőségét? 

– A CPAC évtizedek óta az amerikai konzervatívok, illetve a nem minden esetben konzervatív republikánusok vezető fóruma, és komoly jelentősége van annak, hogy ezúttal Európában, Magyarországon rendezik meg. Vannak ennek előzményei is.

Az elmúlt három évben jelent meg az úgynevezett nemzeti konzervativizmus, amely a nemzetállamra épül és a nemzeti identitást, a hazafiasságot, a vallási értékeket hangsúlyozza – Európában különösen a kereszténységet, míg Izraelben a zsidóságot.

Ennek egy 2019-es washingtoni konferencia adott lendületet, amelyen én is felszólaltam, a folytatása pedig már Rómában volt. A folyamatba az európaiak is bekapcsolódtak, a Fidesz és a lengyel Jog és Igazságosság párt is képviseltette magát, de jelen voltak olaszok, hollandok, svédek, görögök, spanyolok és mások is. Felszólalt többek között Marion Maréchal francia politikusnő, Marine Le Pen unokahúga. Talán ismerik Magyarországon is Yoram Hazony vezető izraeli filozófus könyvét, A nacionalizmus erényét; ő az egyik központi figurája ennek az áramlatnak, amelyet a CPAC csak tovább erősít. A fórum házigazdája, Magyarország vezető szerepet játszik a nemzeti identitás és a patriotizmus erősítésében. Ezért is eshetett a szponzorok választása Budapestre.

– Részt vesz az eseményen? 

– Igen, és lehet, hogy fel is szólalok. A nemzeti szuverenitással, a nemzetállamok és az olyan transznacionális szervezetek kapcsolatával foglalkozom, mint a Kereskedelmi Világszervezet vagy az Európai Unió. Tíz évvel ezelőtt jelent meg a Szuverenitás vagy alávetettség című könyvem, de sok minden történt azóta a világban, gondoljunk csak a brexitre, Donald Trump megválasztására vagy a nemzeti szuverenitás megerősödésére a visegrádi államokban, különösen Magyarországon vagy Lengyelországban. Nem véletlen, hogy az Orbán-kormány jó kapcsolatokat ápolt egy szintén jellegzetes nemzetállammal, Izraellel és annak előző vezetőjével, Benjamin Netanjahuval is.    

– Miben különbözik a nemzeti konzervativizmus a korábbitól?

– Ez egy hagyományosabb, kevésbé liberális vagy globalista felfogás. A korábbinak az az európai kereszténydemokrácia az egyik példája, amely egyre nehezebben tudott mit kezdeni a kereszténységgel és – nagy EU-pártiságában – a demokráciával is. Vagy a gaulle-isták utódai Franciaországban, akik már vajmi keveset kötődnek Charles de Gaulle-hoz, aki a nemzetállamok pártján volt. Az amerikai Republikánus Pártban jól látszik, hogy a meghatározó irányvonalat már a nemzeti konzervatívok képviselik, míg a korábbi garnitúra, amely a szabadkereskedelemről meg ilyesmikről szónokolt, visszaszorult.

– Donald Trump továbbra is az amerikai jobboldal erős embere. Túléli a trumpizmus Joe Biden elnökségét? 

– Biden elég rémesen teljesít. A republikánusok ezért is vérmes reményeket táplálnak a novemberi kongresszusi választásokkal kapcsolatban. Minden bizonnyal simán nyernek majd a szenátusban és a képviselőházban is. 

Vannak ugyan még régi motorosok a Republikánus Párton belül, akik hátra tekintgetnek az internacionalista Bush-korszakba, de mára Trump programjáé lett a pálya olyan jelszavakkal, mint az Amerika az első! vagy a Tegyük újra naggyá Amerikát!

Vegyük például a bevándorlást! Jelenleg az helyzet, hogy a Biden-kormány nem szerez érvényt a határokon a törvényeknek, amelyek megakadályozhatnák a törvénytelen migránsok beáramlását. A bevándorlás megítélése ezért ma Trump irányvonala szerint alakul. Ugyanez a helyzet a kereskedelempolitikában is: olyan megállapodásokra van szükségünk, amelyekből profitálhat Amerika. Nemcsak a párt vagy általában az amerikai konzervatívok, de a közvélemény és benne a nem pártelkötelezett szavazók is igen negatívan szemlélik Biden tevékenységét. A latinók, így a mexikói bevándorlók korábban a Demokrata Párt felé fordultak, ma már ötven-ötven százalék a pártok közötti megoszlás ebben a csoportban. A nagy kérdés nem is a republikánus program, hanem az, hogy ki képviselje azt. Trump nélkül is létezhet trumpizmus. 

– Kinek a vezetésével? 

– Trump mellett Ron DeSantis, Florida 43 éves republikánus kormányzója is nagyon erős. Keményen harcol a progresszívekkel, például a Disney-vállalattal szemben, amely az LMBTQ-tematikát propagálja. Floridában törvényt hoztak azzal szemben is, hogy kisgyerekek a transzneműséggel kapcsolatos oktatásban részesüljenek. Nem teljesen világos, hogy indul-e Trump, és még két év van hátra az elnökválasztásig. DeSantisszel ellentétben Trumpnak tisztsége sincs: otthon ül Mar-a-Lagóban, igaz, sokat kommunikál. Most úgy tűnik, mindketten le tudnák győzni Bident. Az sem biztos persze, hogy Biden 82 évesen újraindul majd. A demokratáknak márpedig dönteniük kell. Az alelnök, Kamala Harris is nagyon népszerűtlen, más korábbi embereik, mint Bernie Sanders, Elizabeth Warren túl idősek, Pete Buttigieg például pedig eddig sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket.

– Elképzelhető, hogy DeSantis több szavazatra számíthatna középen? Nemrég itt járt Jon Decker fehér házi tudósító, és azt mondta az interjúban, másvalakinek nagyobb esélye lenne Trump helyett. 

– Van egy réteg, például az elővárosokban élő nők, akik a személyisége miatt nem kedvelik Trumpot, és lehet, hogy DeSantis, aki teljesen más habitus és katonai múltja is van, meg tudná nyerni őket magának. De megvan benne is Trump keménysége: nem teszi fel a kezét a média előtt, nem kért bocsánatot azért, hogy konzervatív, és keményen visszautasítja a rasszizmusvádakat mint hazugságokat. Vannak olyanok is, akik a Trump előtti világba vágyódnak vissza. De ahogy említettem, más ma már az uralkodó hangulat. Ohióban, ahonnan származom, nemrég nyerte meg a szenátusi republikánus előválasztást egy igen ígéretes trumpista fiatalember, a 37 éves J. D. Vance, aki olyan kétkezi dolgozók támogatását is maga mögött tudhatja, akik korábban a demokratákra szavaztak.

– Említette a floridai törvényt. Az áprilisi magyar népszavazást támadták többek között azzal is, hogy a probléma nálunk nem számottevő. Magyarország az Európai Bizottsággal is ellentétbe került. Hogyan látja ön a genderideológia jelentőségét, miután a legtöbb ezzel kapcsolatos jelenség az Egyesült Államokban bukkan fel? 

– Egyre fontosabb ez a probléma — főleg a transzgenderizmus —, és még inkább az lesz a jövőben. Amerikában és Európában is megmozgatja a jobboldalt akkor is, ha az az Európai Bizottságnak nem tetszik. Nemcsak az Egyesült Államokban, de az egész világon ugyanis a legtöbb ember úgy gondolja, a férfi férfi, a nő pedig nő — nem pedig ötven különféle nem létezik. Egyes jelenségeket, például azt, hogy a magukat nőnek elismertetők részvétele aláássa a női sportot az amerikai egyetemeken, még a liberálisan gondolkodók is őrültségnek tartanak.

Borítókép: John Fonte (Fotó: Teknős Miklós)