Amikor mi közösen elkezdtük megszervezni az első európai CPAC-et a jobboldal óceánokon átívelő összekapcsolásáért, tudtuk, hogy ez embert próbáló feladat lesz. Azért is, mert a nemzetek közötti jobboldali összemozgás küllői közé a liberális mainstream éket akart verni, ők ugyanis nem nézik jó szemmel mindazt, ami Magyarországon végbemegy. Nem drukkolnak a konzervatív reneszánsz megvalósításáért, és a jobboldali konjunktúra titkának továbbadásáért sem. 

Mi azonban szeretjük a kihívásokat, és nem ijedünk meg azoktól. Főleg akkor nem, ha jó, nemes célokról van szó.
Isten, haza, család. Ez volt a CPAC Hungary jelmondata. Nem véletlenül választottuk a rendezvény mottójául. Ezek vagyunk mi, ez az, amiben hiszünk, és ez az, amire büszkék vagyunk: civilizációnk zsidó–keresztyén hagyománya, a nemzeti identitás és a szuverenitás megőrzése, a család és a gyermekek védelme. 

De mindez most veszélyben forog. Egy jóemberkedő, valójában minden más véleményt elnyomó politikai gyakorlat átfogó támadás alá vette nem csak mindezt, de a szólásszabadságot, a józan észt és a természet törvényeit is.

A szomszédunkban dúló, kegyetlen háború idején ráadásul, amikor a nyugati világ együttállására, az egymás közötti kohézió erősítésére volna szükség, a nyílt társadalom hálózatának képviselői mással sincsenek elfoglalva, mint öncélú ideológiai csatározásokkal, mondvacsinált jogállamisági eljárásokkal és jelentésekkel – vagy éppen annak hivatalos rögzítésével, hogy a férfiak is szülhetnek. Való igaz, Nyugaton már kérlelhetetlenül letaglózó a liberális hegemónia – nálunk viszont magukat továbbra is véleménybuborékba zárva végzik a választási eredmények, a valóság feldolgozását.

Ebben nyilván nem is a véletlennek, hanem a politikai tehetségnek és tehetségtelenségnek van inkább szerepe. Ha mi, magyarok mindezt nem meséljük a történelmileg ez esetben most nálunk szerencsétlenebb helyzetbe került barátainknak, akkor a nyugati konzervatívok mégoly méltányolható erőfeszítéseik ellenére is legfeljebb csak ideiglenes sikereket tudnak hozni.
Viszont akár még hálásak is lehetünk a progresszió kufárjainak. 

Hiszen annyira túltolják a bringát, annyira erőszakosan akarnak rátelepedni a hétköznapjainkra – a gyermekekére is –, hogy ösztönös ellenreakciót váltanak ki a hitük, hazájuk és családjuk mellett elkötelezett emberekből. Azokból, akiket Hillary Clinton nyomorultaknak, a magyarországi baloldal szintén leszerepelt miniszterelnök-jelöltje pedig ostobáknak nevezett.

Különös öröm volt számomra, hogy a konferencia megszervezésével közösen tettük le a voksunkat a korábban felsorolt értékek megvédése mellett. Ezért küzdünk mindannyian, és nálunk, Magyarországon – az emberek támogatásával és a Jóisten engedélyével – megvan az a politikai képesség is, hogy mindezt a jobboldal immáron 12 éve döntéshozói pozícióból tudja megtenni. Létezik ugyanis egy magyar modell, amely bemutatásra érdemes, és amelyből szerintünk a világ más konzervatív közösségei is tanulhatnak. 

Csapják fel bátran Magyarország alaptörvényét, ott van: „együttélésünk legfontosabb keretei a család és a nemzet, összetartozásunk alapvető értékei a hűség, a hit és a szeretet”.
A magyar jobboldal ugyanis felismerte: a demokrácia nem csak liberális lehet. Sőt most a liberálisoktól kell megvédeni a szabadságot. Mert igen, mi szabadon szeretnénk büszkék lenni nemzetünkre, mi magunk akarunk dönteni határaink védelméről, egy nő és egy férfi szövetségeként tekintünk a házasságra, szabadságot követelünk a szülőknek, hogy megválaszthassák a gyermeküknek adandó szexuális nevelést. 

Elutasítjuk az eltörlés kultúráját, a genderideológiát, és fellépünk a woke szélsőséges túlkapásaival szemben. Sőt valójában mi vagyunk a lázadók. Lázadók vagyunk, mert a korszellemmel szemben családot alapítunk és hiszünk abban, hogy az ember becsületének alapja a munka. Patrióták vagyunk, akik bátorsággal, kitartással, a dolgok nevén nevezésével küzdenek azért, hogy – miként itthon szoktunk fogalmazni – Magyarország megmaradjon olyannak, amilyennek megismertük és szeretjük: megmaradjon magyar országnak. Mondjuk ki bátran: a mai nyugati világ egyik legsikeresebb politikai közössége a miénk, amely reményt adhat a nemzeti konzervatív erőknek – tengeren innen és odaát.

Ne legyen kétségünk, a globalista neomarxista-liberális elit azért frusztrált, mert a magyar jobboldal sikeres. És hiába a földrajzi távolság, higgyék el, minden meglévő különbözőség ellenére végső soron ugyanazokkal a kihívásokkal küzdünk, mint amerikai ­barátaink. És ezekre közös válaszokat tudtunk adni itt a CPAC Hungaryn. A célunk most az, hogy megvalósítsuk a balliberálisok rémálmát, azt, amire eddig azt mondták, lehetetlen: a nemzeti erők nemzetközi összefogását.

Orbán Viktor, az esemény vezérszónoka előadásában ezt jelölte meg a siker egyik pontjaként: „Keress barátokat!”. Mi pontosan ezt tettük abban a két napban, azt megelőzően, de ezt fogjuk mostantól is. A CPAC Hungary ugyanis kiváló platform arra, hogy a jobboldal hálózatosodjon és létrehozzon egy olyan együttműködési struktúrát, amelyre a politikai gyakorlatban építeni tudnak. ­Köszönhetően a miniszterelnök úr felszólalásának, barátaink megismerhették a magyar modellt, a liberális áfium elleni orvosság jobboldali receptjét. 

A magyar modell, az alacsony adókkal történő munkahelyteremtés, a családtámogatási formák legális munkavégzéshez kapcsolása, a föderalisztikus törekvésekkel szembeni fellépés már hosszú évek óta az amerikai konzervatív érdeklődés fókuszában áll. Ők ugyanazt a harcot vívják a szövetségi adminisztrációval, mint mi a brüsszeli bürokráciával: egy unió részesei, melynek központja egyre több és több tagállami kérdésbe akar beleszólni. Ráadásul a tendencia is hasonló: először csak szakpolitikai-gazdasági ügyek kerülnek terítékre, majd azokra épülve társadalompolitikai, végül kifejezetten ideológiai kérdések.

Az elmúlt időszak nagyobb amerikai vitái a tagállamok és a Biden-kormányzat között például éppen a szülői jogokról szólnak – ez elég erősen rezonál a magyar gyermekvédelem ügyére.
Látják Amerikában, de Európában is, hogy Magyarország most megint a nyugati civilizációt védi – csak most a Nyugatot éppen önmagától kell megmenteni. Ne feledjük, együtt erő vagyunk, szerteszét gyöngeség!

A szerző az Alapjogokért Központ főigazgatója

Borítókép: A Miniszterelnöki Sajtóiroda által közreadott képen Orbán Viktor miniszterelnök, az esemény főszónoka beszédet mond a Conservative Political Action Conference (CPAC) Hungary elnevezésű, kétnapos konzervatív politikai fórum első napján a Bálna Budapestben 2022. május 19-én (Fotó: MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda/Fischer Zoltán)