Jacek Karnowski: A pénz az ellenzéki médiához vándorol

– Ha az ember elkezd szembeszállni a fősodorral, késznek kell állnia arra, hogy nagy árat fizet a túlélésért – mondta lapunknak Jacek Karnowski. A Sieci lengyel jobboldali hetilap főszerkesztőjét a Mathias Corvinus Collegium (MCC) nemzetközi konferenciáján kérdeztük a lengyel médiahelyzetről.

20230125 Budapest A Mathias Corvinus Collegium (MCC) második nemzetközi médiakonferenciája fotó: Teknős Miklós (TEK) Magyar Nemzet képen: Jacek Karnowski, a Fratria és a Sieci hetilap főszerkesztője Fotó: Teknős Miklós

– Hol van a Sieci helye a lengyel médiapiacon? 

– Ez a legnagyobb konzervatív hetilap, amely tíz évvel ezelőtt jött létre, a fősodorbeli média elleni egyfajta lázadásként. Mégpedig olyan időszakban, amikor a liberálisok uralták a médiapiacot és megpróbálták bezárni a kört, elnyomva minden más hangot. Ennek nyomán alapítottunk egy kisebb céget, amely máig megőrizte egy majdhogynem családi vállalkozás légkörét. Konzervatívként határozzuk meg magunkat, írásaink főleg a lengyel függetlenség és társadalmi értékek védelmében születnek. Ez ma a nyugati civilizáció védelmét is jelenti, ugyanis komoly veszélyben forog. 

– A jelenlegi politikai erőviszonyok ismeretében ez kormánypártiságot is jelent, igaz? 

– Igen, kormánypártiak vagyunk, amit az ellenzék is előszeretettel süt ránk. Mi inkább úgy mondjuk, az ellenzéki propagandát és üzeneteket ellensúlyozzuk, egy más nézőpontot is bemutatva, mégpedig tisztességesen. 

– Magyarországon azt mondjuk, fele-fele a kormánypárti és az ellenzéki média megoszlása. Milyenek az arányok önöknél? 

– Szerintem a lengyel média 70 százaléka kormányellenes, a kormány főleg a közmédiában talál támogatásra. Utóbbi is ellensúlyt próbál képezni, 30-35 százalékos piaci részesedéssel. A központi költségvetésből 2,7 milliárd zlotyt (224 milliárd forint) kapnak, és ehhez járul a reklámbevételük. De nem kötelező a köztévé, választhatják a nézők a TVN-t, a legbefolyásosabb kereskedelmi csatornát vagy a Polsatot, amely szerintem inkább ellenzéki hangvételű, de úgy tesz, mintha semleges lenne. A lényeg, hogy van választási lehetőség, ami nagy vívmány.

Az írott sajtóban vannak a mienkéhez hasonló kiadványok, de ezek is háttérbe szorulnak a hirdetőknél: a pénz az ellenzéki médiához vándorol.

Olyan ez, mint az osztrakiszmosz, a cserépszavazás az ókorban. Gyakorlatilag az egész „szoft” nyilvánosság a kormány ellen dolgozik, a lengyel celebeket is ideértve. Mindamellett a 2019-es választásokon azt láttuk, ennek nincs közvetlen hatása a választók magatartására. A kormánynak nem az a célja, hogy uralja a médiapiacot, hanem hogy eljusson az üzenete az emberekhez. Az ellenzéki média ugyanis nem végzi ezt a feladatot. A TVN átvette a Gazeta Wyborczától az első számú ellenzéki véleményformáló média szerepét, a liberális lap már árnyéka korábbi önmagának. A kérdés ma úgy merül fel, nem a TVN-nek vannak-e már ellenzéki pártjai?  

– Milyen jobboldali sajtótermékeket olvashat még a lengyel polgár? 

– A Gazeta Polskát vagy a szintén hetilap Do Rzeczyt, noha a pandémia óta ők tovább haladtak a jobboldali irányba, inkább már a Konföderáció párthoz állnak közel. 

– Mára a médiavállalatok nyereségessége olyan, korábban ismeretlen tényezőktől is függ, mint a Facebook-algoritmusok. Fenntarthatónak látja-e anyagilag a konzervatív médiát? 

– Amíg van olvasó, bevétel is van valamennyi. Három-négyszázezer online egyedi látogatónk van, és hetente 30-40 ezer példányt értékesítünk a nyomtatott lapból. Vannak hirdetési bevételeink állami vállalatoktól is, amelyek ugyanakkor az ellenzéki médiában ugyanúgy hirdetnek. De azért a magánszektorból is hirdetnek nálunk, mint jobboldali véleményformáló lapnál. 

– Hátrányos megkülönböztetést említett. Önt is LMBTQ-ellenesnek könyvelték el. Mi a túlélés kulcsa a mai médiaközegben? 

– Antibárminek elkönyveltek már. Ha az ember elkezd szembeszállni a fősodorral, késznek kell állnia arra, hogy nagy árat fizet a túlélésért. El kell fogadni a nagy nyomást. Messzire, az elitekhez, az egyetemekhez, a nemzetközi összeköttetésekhez, az üzleti világhoz, a véleményformálókhoz vezet ez a kérdés. Magyarországon is hasonló a helyzet az ellenzéki vezetésű nagyvárosokkal, hiába van régóta hatalmon a Fidesz. Nagyon óvatosnak is kell lenni. Kis hiba is elég ahhoz a jobboldalon, hogy valaki a süllyesztőbe kerüljön. Az elitek könnyebben boldogulnak. De kapunk azért pozitív visszajelzéseket is, és annak is vannak jelei, hogy a munkánk érezteti a hatását a lengyel közéletben.

A 2015-ös parlamenti választás óriási áttörést jelentett, olyat, mint önöknél a 2010-es. A budapesti gyorsról beszéltünk akkor.

– Idén is parlamenti választásokat tartanak Lengyelországban. Hogyan ítéli meg a lengyel sajtó a nemzeti-konzervatív kormánypártok politikáját?  

– Ez a kormány fő gondja. Ha megkérdezik az embereket, hogy támogatják-e a kormánynak ezt vagy azt a politikáját, akkor 70 százalékuk mellé áll, miközben a negatív sajtóvisszhang szélsőséges érzelmeket kelt a társadalom egyes rétegeiben, ahol egyszerűen gyűlölik a Jog és Igazságosság vezető kormányerőt. Különösen az ellenzéki térfélen nagyfokú az agresszivitás, embereket próbálnak megfélemlíteni, egyes csoportok egyenesen utaznak a jobboldali politikusokra. Ebben a közegben kell kitartanunk.

– Néhány mondatot most lengyelül és magyarul is váltottunk, de a legkényelmesebben mégis angolul beszélve érezzük magunkat. Lengyelként, aki az Országút című folyóiratban írt a Balatonról, illetve a visegrádi kormányfők vitáját is vezette Varsóban, hogyan látja, eléggé érdeklődik a két nép ma egymás nézőpontja iránt? Megértik a lengyelek a háborúval kapcsolatos magyar álláspontot?

– Térségünk egyre népszerűbb és divatosabb Lengyelországban. Könyveket olvasnak róla az emberek, vannak a térségre szakosodott intézetek, és Kovács Orsolya Zsuzsanna varsói magyar nagykövet is nagyszerű munkát végez ebben. Megváltozott a helyzet azokhoz az időkhöz képest, amikor főleg a Nyugat felé fordult az érdeklődés. A háború brutális, de ne a nézetkülönbségek kiélezésére összpontosítsunk most, hanem a kontaktusaink fenntartására!

Borítókép: Jacek Karnowski, a Sieci lengyel jobboldali hetilap főszerkesztője (Fotó: Teknős Miklós)