Korrupció övezi a Biden családot

Meddig lehetett volna eltussolni Joe Biden rokonságának a politikus növekvő befolyásával is összefüggő üzleti ügyeit? Talán igen sokáig, ha a kicsapongó Hunter Biden életvitele nem üt réseket az addig tökéletesen záró rendszeren, apjából pedig nem lesz amerikai elnök. De lett. A család már-már maffiamódszereibe egy nemrég megjelent amerikai könyv ad betekintést.

1297463676 Fotó: Alex Wong

EGYESÜLT ÁLLAMOK

– Srácok, hogy fogjátok ezt megúszni? 

– Elfogadható tagadhatóság… 

A párbeszédben Tony Bobulinski, a Biden család korábbi, mára csalódott üzlettársa azt firtatja Jim Bidennél, az amerikai elnök most 73 éves üzletember öccsénél: mégis, hogy bújik ki az évtizedek alatt egyre befolyásosabbá lett ír–amerikai família a CEFC China Energy kínai olajvállalattal ápolt, és az üzleti köreiknek mintegy ötmilliárd dollárt javadalmazó kapcsolat alól Joe Biden 2020-as elnökválasztási kampányában? A választ Jim Biden a beszámolók szerint cinikusan felnevetve adja meg az „elfogadható tagadhatóság” az amerikai jogban bevett kifejezésével. Ez azt jelenti: mi nem tudtunk róla…

Delaware-i módi 

A beszélgetést Ben Schreckinger amerikai újságíró idézi a magyarul A Biden család címmel megjelent könyvében, amelyben a szerző – a Politico liberális lap újságírója – kötődésének dacára szívós kutatómunkával (háromszáz oldalon és több mint nyolcszáz végjegyzettel) tárja fel Bidenék módszereit. Ahogy Schreckinger fogalmaz, a klán a tökéletes összetartás és a soha fel nem adott ambíciók mintaképe, amely páratlan kitartással a tökélyre fejlesztette a mind­össze egymilliós kis államukról elnevezett „Delaware-módszert”, az urambátyám-világot, az intézményesített, jogilag védett korrupciót, a nepotizmust. A szerző számos példát hoz arra, hogy – mint a jelenlegi elnök esetében is történt – a Bideneket kisgyerek koruktól fogva feltétlen lojalitásra szoktatják, és azóta is falaznak egymásnak. Rutinos mutatványosként működtetnek egy bevált módszert, amelynek eredményeképp Joe Biden – aki igen fiatalon megválasztott szenátorként, majd alelnökként, immár pedig elnökként több mint fél évszázada a washingtoni elit tagja – gyakorlatilag vagyontanul lett 2008-ban Barack Obama alelnökjelöltje. Azóta ugyan szépen megszedte magát, de klánja addig ennél is jobban gyarapodott, évtizedeken át használva ki – és letagadva – Joe Biden befolyását.

Ezt a rendszert akár az örökkévalóságig működtethették volna, ha a csendes családi vagyongyarapodást övező csendbe nem zavar be az elnök problémás fia. 

A most 53 éves, alkohol- és drogfüggő, sztriptízbároktól bordélyházakig őgyelgő Robert Hunter Biden az elmúlt években a címlapokra került laptop- és magánéleti botrányaival, ukrajnai megbízásával, egyéb gyanús üzleteivel. Hunter – Schreckingernél „a hírhedt R. H. B.” – az elnök „jó fia”, a 2015-ben rákbetegségben elhunyt delaware-i főállamügyész és háborús veterán Beau Biden tökéletes ellenpontja. A ritka fegyelmezett, összetartó családban a kicsapongó életű és ezért egyre inkább megbízhatatlanná váló fiú kellett ahhoz, hogy – laptopjáról, amit hanyagsága miatt 2019-ben egy szervizben felejtett – annyi kompromittáló adat kerüljön nyilvánosságra, hogy eddig és a jövőben is munícióval lássa el a washingtoni képviselőház a Biden család kétes ügyeit vizsgáló bizottságát. Mindez egyelőre beláthatatlan következményekkel járhat a 2024-es elnökválasztásig, különösen annak fényében, hogy korábban a demokraták kezén lévő képviselőház 2019-ben impeachment, azaz közjogi felelősségre vonási eljárást indított Donald Trump előző, republikánus elnökkel szemben. A republikánusokat most revansvágy fűtheti akkor is, ha az az eljárás a szenátusban végül is elbukott, a kongresszusnak nem sikerült Trumpot megbuktatnia. 

2023 januárjától megváltozott a felállás: az alsóházban a republikánusok diktálnak. Kérdés, leleplezi-e ez, valamint a Hunter Biden laptopjáról továbbra is szivárgó információk a delaware-i módit. Ezt Schreckinger így írja le: „az elfogadható tagadhatóság elve illeszkedik abba az évtizedek óta meglévő mintázatba, amely Joe rokonainak ténykedését jellemzi — elég közel kerülnek a tűzhöz ahhoz, hogy felébresszék a gyanút magukkal szemben, mégis elég távol maradnak attól, hogy megégessék magukat, és főként, hogy kisiklassák Joe karrierjét”.  

Republikánus vizsgálat    

A bizottság jelenlegi elnöke, a republikánus James Comer most többek között kijelentette: 

Joe Biden után nyomozunk. Úgy tudjuk, azt mondta az elnökválasztási kampányban, hogy nincs tudomása fia üzleti érdekeiről, nem vett részt ezekben, nem részesült belőlük. Vannak azonban bizonyítékaink, amelyek mást sugallnak.

A vizsgálat fókuszában a kínai kapcsolat, Bidenék a CEFC olajvállalathoz fűződő üzleti érdekei állnak, aminek aktualitást ad a rejtélyes léggömb nyomán újabb feszültséggel terhelt amerikai–kínai világpolitikai rivalizálás. Schreckinger szerint nem alaptalan a feltételezés, hogy az üzletből egy terv értelmében Joe Biden is tíz százalékban részesült volna. 

De geopolitikailag – főleg Európában – ma ennél is érdekesebb, hogyan haladt egymással párhuzamosan Hunter Biden 2014-es beépítése (minden cégvezetői tapasztalat nélkül) a Burisma ukrán energiavállalat igazgatótanácsába busás, havi 50 ezer dolláros jövedelem fejében, valamint az amerikai politika és gazdaság azóta is töretlen ukrajnai befolyásszerzése. — Ha nem rúgod ki az ügyészt, nem kaptok több pénzt! — mondta állítólag még alelnökként Joe Biden Petro Porosenko akkori ukrán elnöknek a korrupciót szimatoló Viktor Sokin elmozdítását sürgetve. Sokin akkoriban éppen a Burismával és azzal a Mikola Zlocsevszkij ukrán üzletemberrel kapcsolatban vizsgálódott, aki felbérelte Huntert és kifizette neki a rengeteg pénzt. Később arra is fény derült, hogy Biden kisebbik fia az ukrán gabonaexportban is érintett volt. 

Borítókép: Joe Biden átöleli feleségét, Jill Bident, fiát, Hunter Bident és lányát, Ashley Bident, miután 2021. január 20-án letette az elnöki hivatali esküjét (Fotó: Alex Wong/Getty Images)