Az Ili nem ér rá…, az Ili most beteg… – gyerekkoromban ezeket a sablonválaszokat kaptam, ha felmerült, miért nem találkozunk soha apám kisebbik nővérével, noha pár metrómegállóra lakott. Akkoriban még nem esett le a tantusz: nem arról van szó, hogy Ili ennyire elfoglalt lenne, vagy állandóan kórság gyötörné, hanem valamiféle titokról, elhallgatott nézeteltérésről, amely „nicht vor dem Kind” – azaz nem tartozik a gyerekre. Sem nagy, sem összetartó család nem voltunk. Egykeként felnőve irigyeltem is azokat, akiket számos rokon vett körül. Később megértettem, a nagy családoknak is megvannak a maguk előnyei és hátrányai, illetve sajátos belső dinamikájuk. Most két könyv érkezett egymás után az íróasztalomra; két olyan család története, amelyek belső viszonyai a fél világot foglalkoztatják. Az egyik meglehetősen szubjektív beszámoló belülről, a másik objektívebb: szerzője és mások kutatásaira épül. Az elsőről a magyar olvasó többet hallhatott, noha Harry herceg, a sértett királyi öcs Tartalék című kötete csak márciusban kerül nálunk a könyvesboltokba. A másikat Ben Schreckinger amerikai újságíró jegyzi, a magyar kiadás A Biden család címmel jelent meg.
Így, „egymásra olvasva” válnak különösen érdekessé ezek a családok, és így jókora a kontraszt közöttük. Mégpedig nemcsak a magától értetődő szempontból: a Windsor-ház elvégre történelmi uralkodódinasztia, míg az ír-amerikai bevándorló Bidenek – legalábbis 1972-ig, Joe Biden szenátorrá választásáig – az átlagemberek életét élték. Hanem másból is. A brit királyi családot még úgy-ahogy egybetartó II. Erzsébet halála után a szemünk előtt esik szét ez a família, amelyről persze mindig is tudtuk, hogy súlyos belső gondok gyötrik. Tudtuk ezt legalább a walesi hercegi pár, a mai III. Károly és Diána házassága, illetve – mint Harry könyvéből kiderül – utóbbi máig feldolgozatlan tragikus halála óta. Akár igaz, amit Harry ír, akár nem – avagy részben ez is, az is –, hosszú kitálalása önmagában árulkodó apjához, a „szülői szerepre soha nem kész” Károlyhoz, valamint bátyjához, Vilmoshoz fűződő viszonyáról. (Meg persze az anyjához fűződőről is; Freud doktor már írhatná erről a saját kötetét.)
