„Németország a háború legnagyobb vesztese”

Berlin háború során tanúsított viselkedése arra utal, hogy nincs szuverén német külpolitika – mutatott rá lapunk megkeresésére Koskovics Zoltán. Az Alapjogokért Központ geopolitikai elemzőjével az Északi Áramlat felrobbantásáról, a gázvezetékek jövőjéről, valamint Németország és az Egyesült Államok kapcsolatáról beszélgettünk.

dpatop - 06 September 2023, Berlin: Chancellor Olaf Scholz (SPD), takes part in the general debate of the Bundestag. The general debate takes up the current topics of the Federal Government's policy during the budget debate of the Bundestag. Photo: Michael Kappeler/dpa (Photo by MICHAEL KAPPELER / DPA / dpa Picture-Alliance via AFP) Fotó: MICHAEL KAPPELER /AFP

Koskovics Zoltán szerint egyre több jel mutat arra is, hogy a német – és az európai – gazdaság gyengítése nem pusztán „káros mellékhatása” a Biden-adminisztráció külpolitikájának, hanem célja is. Remek példa erre a demokraták által elfogadott inflációcsökkentő törvénycsomag, amely ahelyett, hogy az amerikai áremelkedés mérséklését eredményezte volna, a különböző állami juttatások következtében elcsábította az európai nagyvállalatokat a tengerentúlra. 

Ebbe a képbe természetesen jól illik az Északi Áramlat elleni terrortámadás is – ha valóban Bidenék követték el –, hiszen a kulcsfontosságú gázvezeték elvesztése tovább növelte Európa versenyhátrányát.

A diszlojalitás bélyege

– Az Északi Áramlat pusztulásának az okai rendszerszintűek és logikusan következnek a szemünk előtt lezajló világrendváltásból – írta Facebook-bejegyzésében Robert C. Castel. A biztonságpolitikai szakértő szerint a régi, Amerika által irányított világrendben Washington még megengedhette magának, hogy egy szövetségese – nevezetesen Németország – egykori ellenfelétől váljon függővé. A többpólusú nemzetközi rendben azonban minden blokk a sajátjaira van utalva, a „saját asztalánál” eszik. – A tegnap racionális gazdasági döntése a ma új világrendjében diszlojalitásnak, a szövetségesek elárulásának minősül – véli a szakértő. Robert C. Castel szerint ez az oka annak is, hogy a német kormány nem protestált az Északi Áramlat felrobbantása miatt. „Miért is tette volna? Végre jött valaki, aki ha nem is vérrel, de klímaszomorító metánnal mosta le az árulás gyalázatát.” A szakértő szerint a gázvezetékek elleni merénylet csak a kezdet, a világon kismillió ilyen célpont van: tegnap még legitim gazdasági vállalkozások, ma már azonban egyre inkább a szövetségi rendszerrel szembeni diszlojalitás bélyegét viselik magukon. Remek példa erre Európa Kínával való kapcsolatrendszere. 

Az Északi Áramlat jövője

Peking a vezetékek elleni merénylet évfordulóján független, objektív vizsgálatot sürgetett a nemzetközi közösségtől. Az elemző szerint erre azonban nem fog sor kerülni sem most, sem a közeljövőben. – Kína sem azért vetette fel az ötletet, mert van rá reális esély. A javaslat célja, hogy még kényelmetlenebbé tegye annak a kicsavart diplomáciai pozíciónak a fenntartását, amelybe Németország kényszerült az Északi Áramlat felrobbantása miatt – vélte Koskovics Zoltán. 

A szakértő rámutatott, valószínűleg a vizsgálat eredményei már most is megvannak, ugyanakkor a liberális politikai hatalom hallgatásra kényszeríti a hatóságokat.

Jogosan merül fel a kérdés: ugyan mi lesz a sorsa az éveken át eurómilliárdokból épülő, majd végül üzembe sem álló Északi Áramlat 2 vezetéknek. Tavaly decemberben a keletkezett károkat mintgy ötszázmillió dollára becsülték, ez annyira nem jelentős összeg, tekintve, hogy egy kulcsfontosságú infrastruktúráról van szó. Hogy meg lesz-e a politikai akarat egyik, illetve másik fél részéről, az már kérdéses. – Ki fektetne újabb milliókat egy olyan objektumba, amelyet egyszer már felrobbantottak? – tette fel a költői kérdést az elemző. Mindezt úgy – folytatta –, hogy a terrorcselekményt még tisztességes nyomozás sem követte, nemhogy méltó megtorlás. 

Borítókép: Olaf Scholz német kancellár (Fotó: AFP/Michael Kappeler)