„Oroszország győzelemre áll”

Ukrajna veresége egyértelműen a kollektív Nyugat veresége lesz, ugyanakkor erről kizárólag a Nyugat tehet – fogalmazott lapunknak adott interjújában David Betz. A londoni King’s College professzorával – aki a Danube Institute szervezésében létrejött, 3. Danube geopolitikai csúcs című rendezvény keretein belül érkezett Magyarországra – a tizenkilenc hónapja dúló ukrajnai háborúról beszélgettünk.

20230922 Budapest David Betz Fotó: Mirkó István Magyar Nemzet Fotó: Mirkó István

– Tizenkilenc hónapja tart az orosz–ukrán háború. Ez idő alatt a felek számos új technikai megoldást, új stratégiát alkalmaztak, hogy előnyre tegyenek szert. Hogyan változtatták meg az eddig látottak a modern hadviselésről alkotott elképzelésünket?

– Ezt a kérdést két részben lehet megválaszolni: mik voltak az elvárások, és ezzel szemben mit látunk. Fontos leszögezni, hogy minden hírt fenntartásokkal kell kezelnünk, ami a frontról érkezik, hiszen az egyik vagy másik fél által megosztott felvételek gyakran nem tükrözik a valóságot. A nyugati elképzelés szerint a modern hadviselés sokkal gyorsabb, több mozgás, a tűzerő pontosabb, de korlátozottabb alkalmazása jellemzi. Különösen az elmúlt évtizedekben fogalmazódott meg az a perspektíva, miszerint az információs technológiának köszönhetően sokkal kevesebb katonára, kevesebb felszerelésre és hadi eszközre lenne szükség. Ezzel szemben ha megvizsgáljuk az orosz–ukrán háborúban látottakat, azok sokkal inkább hasonlítanak az I. világháborúhoz, mint az előbb említett modern hadviseléshez. Ha fentről tekintünk a csatatérre hosszú, ezer kilométernél is hosszabb távon húzódó lövészárkokat látunk, a mezők tele vannak a tüzérségi- és rakétacsapások által hagyott kráterekkel. 

Még mindig nagyon fontos, hogy ki rendelkezik több katonával, több lőszerrel, több hadi eszközzel. Ennek tudható be az is, hogy Oroszország győzelemre áll, legalább idén február óta, mivel Moszkva rengeteg ilyen, már elavultnak vélt vagy mondott eszközt halmozott fel.

Ukrán katonák a lövészárokban. Forrás: Telegram/Volodimir Zelenszkij

– Ugyanakkor ott van például a drónhadviselés, amit eddig példátlan módon alkalmaz mindkét fél. 

– A drónok bevetése mellett nem szabad elmenni szó nélkül, nem szabad alábecsülni őket. Különösen igaz ez a rosszabb minőségű, olcsó, gyakran kereskedelmi, pilóta nélküli eszközökre, melyek hasznos terhelése maximum néhány tíz kilogrammra tehető. Ezek a rendszerek, melyek viszonylag pontos és potenciálisan igen kártékony támadásokat képesek végrehajtani, jelentős előrelépést jelentenek a modern hadviselés terén. Nem csoda, hogy a felek hatalmas összegeket ölnek a dróngyártási kapacitások kiépítésébe. Ezen a téren is egy olyan ipari konfliktus alakult ki, amely inkább a 20. századra emlékeztet: rengeteget számít, hogy melyik fél képes több és jobb drónt a légtérbe küldeni. Ehhez pedig szövetségeseik is nagyban hozzájárulnak, különösen Ukrajna tekintetében, ami nem meglepő, hiszen alapvetően egy proxy (kihelyezett – a szerk.) háborút láthatunk a NATO és Oroszország között.

– Milyen hatással lehetnek az eddig látottak a hadiiparra?

– Amit már most látni lehet, hogy elképesztő összegek ömlenek a védelmi iparba, ez pedig egyre csak növekedni fog az elkövetkező években. A nyugati hadiipar azonban nagy problémával néz szemben: jelenleg a különböző rendszerek tömeges gyártására van igény és szükség, azonban éppen ennek ellenkezőjére, méregdrága eszközök kis mennyiségű gyártására van berendezkedve. 

Ebből a szempontból az orosz hadiipar lépéselőnyben van: hiába szenvedett jelentős károkat az ország gazdasága, a védelmi ipar sokkal nagyobb mértékben tud megfelelni a mostani elvárásoknak, mint a kollektív Nyugat.

Emellé párosul, hogy néhány területen – például a légvédelmi rendszerek vagy a hiperszonikus fegyverek esetében – Moszkva a Nyugat előtt jár. Való igaz, a nyugati hadiipari szektorban is megindultak a változások, viszonylag gyorsan, azonban nem vagyok biztos benne, hogy elég gyorsan. Emellett egy háborúban végső soron a hátország, a társadalom támogatása döntő, ebből a szempontból pedig a Nyugat egy kolosszális stratégiai hibát követett el. Először is, Oroszországot és Kínát egy olyan stratégiai partnerségre késztettük, melyet maguktól valószínűleg sosem értek volna el. Ennek egy évszádon át tartó jelentősége is lehet. Másodszor rengeteg pénzt öltünk Ukrajnába, amit sosem fogunk visszakapni, nagyrészt hitelből. Harmadszor pedig a szankciós rezsimnek köszönhetően a nyugati ipari gazdaság meg lett torpedózva. A háborút megelőzően Németország volt az európai gazdaság mozgatórugója, amely az olcsó és megbízható orosz energiahordozókra alapozva növekedett. Százmilliárd euróban mérhető károkat okoztunk magunknak, ez pedig csak egyre emelkedni fog, amíg a háború tart, amíg vissza nem kapcsolják az európai gazdaságot az orosz energiahordozókra. 

Hogy ez hogyan fog megtörténni és mikor, az kérdéses. Jelenleg nincs olyan európai politikus, aki vállalná, hogy erre kérje Oroszországot. El tudjuk képzelni, mennyire megalázó lesz ez, lényegében megadásnak fogják titulálni. Hozzá kell tenni,  jogosan, mert valójában az lesz.

– Mikor kerülhet erre sor?

– Amennyiben marad a mostani felállás és az oroszok nem indítanak offenzívát, akkor a harcok körülbelül egy évig még elhúzódhatnak. Ukrajnának ennyi időre elegendő katonája van, ha a veszteségek mértéke nem emelkedik. Amennyiben Moszkva a támadás mellett döntene, úgy ez felgyorsulhat, ugyanakkor ez orosz részről is több veszteséggel járna, amit nem feltétlenül akarnak. Emellett fontos figyelembe vennünk, hogy mi történik a nemzetközi színtéren, ami Ukrajna katonai, gazdasági és politikai támogatottságát illeti. Az elmúlt napokban éppen Kijev egyik legfőbb szövetségese, Lengyelország döntött úgy, hogy nem küld több fegyvert a háború sújtotta országnak. Gazdasági értelemben a Nyugat még néhány évig bírná a háború finanszírozását, ugyanakkor ez is nagyban múlik azon, hogy mikor lesz elege a társadalomnak, mikor érzik már tömegek a bőrükön a negatív következményeket. És akkor még ott van a politikai akarat kérdése. 

Ebből a szempontból a legfontosabb faktor a közelgő elnökválasztás az Egyesült Államokban.

Hogyha pontos dátumot akarunk meghatározni, akkor ez egy jó kiinduló pont. Amennyiben a Biden-adminisztráció marad, úgy Ukrajnának még van esélye fenntartani a mostanihoz hasonló mértékű politikai támogatottságát. Ha azonban Donald Trump kerül hatalomra, a támogatás ezen a területen megszakad.

Volodimir Zelenszkij ukrán államfő és Joe Biden amerikai elnök a Fehér Ház előtt feleségeik társaságában. Forrás: Twitter

– Ukrajna kapitulációja tehát a kollektív Nyugat vereségét is jelentené. A jelenlegi változó világrendben milyen jelzést küld ez az olyan államoknak, mint Kína, India, vagy a BRICS-csoport egésze?

– Ukrajna veresége egyértelműen a kollektív Nyugat veresége lesz, ugyanakkor erről kizárólag a Nyugat tehet. 

A Nyugat döntött úgy, hogy a háborút a világrend alakításáról szóló háborúvá teszi.

Hiszen ez egy nagyon is elkerülhető háború volt, és még a kirobbanása után, 2022 márciusában–áprilisában is meg lehetett volna állítani. A nyugati politikai döntések következtében egy regionális konfliktusból globális konfliktus alakult ki, amely így sokkal fontosabb és jelentősebb lett. Annak pedig, ha a Nyugat elveszti a háborút, súlyos következményei lesznek. A vereség végzetes csapás lesz a NATO számára. Komoly törések lesznek Európa és az Egyesült Államok között, mivel a már említett, háborúval kapcsolatos hibás döntések javarészt amerikai döntések voltak. Ott van például az Északi Áramlat földgázvezetékek elleni merénylet. A német választók el fognak kezdeni kérdéseket feltenni: ki felelős a gazdaságunk, energetikai infrastruktúránk elpusztításáért? A válaszok nagyon kellemetlenek lesznek, és rossz hatást gyakorolnak majd a transzatlanti kapcsolatokra. Hogy hogyan reagálhat Kína, India és más hatalmak? Kivárnak. Nem kell sietniük, nem kell sürgetniük az eseményeket. 

Megengedhetik maguknak, hogy várjanak, amíg a Nyugat gyakorlatilag öngyilkos lesz.

Borítókép: David Betz, a londoni King’s College professzora (Fotó: Mirkó István)