A gyár, amely a rengeteg szenvedést okozta, még ma is gyakorlatilag ugyanúgy áll, mint 39 éve. Mivel az amerikai cég és az indiai hatóságok egymásra mutogatnak, senki sem tisztította meg a területet, amelyet így máig szennyeznek az elhagyott gyárban található vegyi anyagok.
Amikor Union Carbide vezére, Warren Anderson a történtek után ellátogatott Indiába, hogy saját szemével lássa a helyzetet, az indiai hatóságok elfogták, de aztán nevetségesen alacsony óvadék ellenében kiengedték, és elhagyta az országot. A Union Carbide ragaszkodott ahhoz, hogy a katasztrófát szabotázs okozta − bár ez az elmélet nem ad magyarázatot arra, hogy a biztonsági rendszerek közül miért nem működött egy sem.
A cég végül 470 millió dollárt fizetett az áldozatok hozzátartozóinak és a túlélőknek, ami tekintélyes összegnek tűnik, egy főre lebontva azonban nevetségesen kevés.
Büntetőjogilag a cég hét korábbi alkalmazottját vonták felelősségre 2010-ben, huszonhat évvel a tragédia után, őket egyenként két év börtönbüntetésre és mai árfolyamon nagyjából egymillió forintnyi kártérítésre ítélték, de rövid idő után szabadlábra kerültek. Mindannyian indiaiak voltak, az amerikai vezetők közül senkit sem ítéltek el. Bhopál tragédiája hamar lekerült a címlapokról és a feledés homályába veszett. A túlélők pedig máig hiába várnak az igazságra.
Borítókép: Bhopali nők posztereket erősítenek a bezárt Union Carbide gyár falaira (Fotó: Ravi Raveendran/AFP)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!