A Szu–35 típusú, többcélú, szupermanőverező, együléses vadászgépet úgy tervezték, hogy képes legyen légi és földi célpontok támadására. Többek között nagy hatótávolságú rakéták, földről és tengerről indított támadások meghiúsítására alkalmas. Emellett ez a vadászrepülő képes az ADMS-eszközökkel lefedett és távoli, földi infrastrukturális objektumok megsemmisítésére, valamint légi megfigyelésre is – írta oldalán a Rosoboronexport.

(Fotó: AFP/Anadolu/Sefa Karacan)
Az alaptípus, amiből végül ez lett
A Szu–35 egy nehéz vadász repülőgép, amelyet a Szu–27M típusjelzésűként gyártottak először Oroszországban. Ez a géptípus a Szu–27 alaptípus továbbfejlesztésével jött létre. Több prototípus mellett három szériagyártmány is is készült belőle. A géptípusok között szerkezeti eltérés van, például a függőleges vezérsík és a belső tüzelőanyag-rendszer kialakításában.
A gép fejlesztését azért kezdték meg, mert a Szu–27 gépek vezérlése, elektromos és elektronikus rendszerei, a sorozatgyártás megkezdésével, már nem feleltek meg az orosz légierő igényeinek
A kezdetben Szu–27M-ként ismert repülőgép fejlesztése 1983-ban kezdődött meg.
Szu–35 a negyedik generációs vadász
2003-ban a Szuhoj elindított egy projektet egy olyan vadászgép gyártására, amely áthidalja a Szu–27 és Szu–30MK továbbfejlesztett változatai, valamint az orosz ötödik generációs Szuhoj PAK FA közötti szakadékot. Az eredmény pedig a Szu–35 lett, ami már egy negyedik generációs repülőgép.
A Szuhoj Szu–35 (NATO-kódja: Flanker-E) a ma szolgálatban lévő orosz vadászgépek egyi csúcstípusa, és a negyedik generációs sugárhajtású vadászgépek egyik legmodernebbike.
A páratlan manőverezőképességéről ismert Szu–35-ös elektronikai és fegyverzeti képességeinek többsége felzárkózott a nyugati társaihoz.
A repülőgép váza
A Szu–35 lényegében egy jelentősen átalakított Szu–27-es vadászgép, amely egy továbbfejlesztett vázat kapott. Ezzel megnőtt a gép élettartama 1500 óráról 6000 órára és 10 évről 30 évnyi üzemidőre. A megerősített repülőgépvázban széles körben alkalmaznak titánötvözeteket. A csökkentett tömeg így 34,5 tonnára emelte a maximális felszállósúlyt.
A pilótafülke hátsó részén található avionikai rekesz rövidebb lett, és a megmaradt térfogat egy plusz üzemanyagcellának ad helyet.
A törzs középső részének felső felületéről hiányzik a légfék, mivel ezt a funkciót, a fejlesztések során, differenciáltan működtetett kormánylapátokra cserélték. Ezek méretét is megnövelték, és függőleges hátrameneti éllel látták el. A farokcsúcsok fémből készültek.
A középső és az oldalsó farokrészek plusz helyet kaptak az üzemanyag elhelyezésére.
Az üzemanyag-terhelés több mint két tonnával nőtt, ezzel 11 500 kilogrammra növelték. A típus repülőgépeinek másik újdonsága az Aerosila TA14-130-35 gázturbinás segédhajtómű. A vadászgép beépített oxigéntermelő egységgel is rendelkezik, amely növeli az önálló üzemeltetési képességeket.