A kolozsvári és erdélyi magyarság számára is szimbolikus jelentőségű ünnepi esemény egyben a 15. Kolozsvári magyar napok nyitánya is volt. A barokk fogadalmi szobor, a város legrégebbi köztéri alkotása a magyar közösség és az egyházak összefogása révén évtizedes száműzetés után került vissza eredeti helyére, ahonnan a kommunista rezsim ideológiai okokból elköltöztette.
Kerekes László gyulafehérvári római katolikus segédpüspök szentelte fel és áldotta meg a piarista templom búcsúján. Szentbeszédében hangsúlyozta: ahogy a középkorban, a járványok idején, mai énközpontú világunkban is szükségünk van arra, hogy Máriára tekintsünk, az ő életét mintázzuk, hiszen az emberiség ma is „erkölcsi lejtőn halad”. Szűz Mária követendő példa, hiszen életével, imádságával mindig Istenre mutatott. „Az ő életén keresztül mi is rátekintünk Istenre, s az ő nagyságát, jóságát dicsérjük” – fogalmazott.
László Attila kolozs-dobokai főesperes, a Szent Mihály-templom plébánosa a hála, köszönetmondás és imádkozás napjaként jellemezte az ünnepet, amikor a közösség"a történelem hullámzó idején túl bizalommal tekint a jövőbe, ehhez kér erőt. „Ezen oszlop története az Isten után vágyakozó, kiáltó vagy az épp tőle elforduló ember útját mutatja meg” – hívta fel a figyelmet.