Már a munkaanyag Prioritások névre keresztelt bevezető része is erősen indít, írja elemzésében a Tűzfalcsoport. A nemzetközi liberális elit elfogult véleményéhez hűen rögzíti – egyúttal kiválóan jelezve a dokumentum egészét átható álszakmai minőséget –, hogy az Egyesült Államok „aggodalommal figyeli a jogállamiság bizonyos aspektusainak erózióját Magyarországon”. Majd ezt követően a magyarországi választások szabad és tisztességes voltát kérdőjelezi meg, amelynek helyreállítása érdekében együttműködést irányoz elő „az európai partnerek és multilaterális szervezetek bevonásával”, hogy „a magyar emberek megválaszthassák vezetőiket és országuk irányát”.
Nyílt intervenció, ráadásul éppen attól az USA-tól, amely az elmúlt években nem egyszer leszerepelt demokráciából.
A konkrét beavatkozásokat A misszió céljai és célkitűzései elnevezésű fejezet részletezi. A dokumentum három küldetési célt, illetve azokhoz rendelt további célkitűzéseket határoz meg.
Az 1. küldetési cél („Magyarország bizonyított elkötelezettsége az euroatlanti biztonság mellett erősíti az Egyesült Államok szövetségeit és partnerségeit világszerte”) szerint Magyarországnak egyebek mellett „teljes politikai támogatást” kell nyújtania a NATO-nak a szövetségi partner „Ukrajnával való elkötelezettségéhez” és a NATO egyéb elrettentési erőfeszítéseihez.
A 2. küldetési cél a Magyarországtól megkívánt hozzájárulásokat ismerteti „egy fejlett, rugalmas transzatlanti gazdasághoz”, kijelentve, hogy a „korrupció” és a Kínával való kapcsolat előmozdításához fűződő politikai érdekek korlátozzák az amerikai cégek hazai versenyképességét. Ezzel összefüggésben, mintegy a jövőre nézve irányadó figyelmeztetésként kerül rögzítésre, hogy Magyarország gazdasági és stratégiai versenytársak felé fordulása „csökkentené az USA befolyását Európában”. Majd a hazánk szuverenitásába való beavatkozást nyílt célként megfogalmazva, kifejtésre kerül, hogy „ösztönözni” kell hazánkat arra, hogy az orosz földgáz helyett alternatív energiaforrásokat keressen. Végül pedig eljutunk a globálisminimumadó kérdéséhez is, amely a dokumentum szerint „fontos eleme az amerikai külpolitikának”, és az „EU összes tagállamának bele kell egyeznie a bevezetésébe”.
De a munkaanyag legelfogultabb és egyben legsokkolóbb részletei a 3. küldetési cél alatt jelennek meg, éppen ezért itt a konkrét célkitűzéseket külön-külön is érdemes részletezni.
A 3.1-es célkitűzés értelmében az amerikai nagykövetség „erőfeszítéseket összpontosít” a magyar kormánynak a demokratikus és jogállami gyakorlat javítására irányuló intézkedéseire, különös tekintettel a választásokra és a korrupcióra. A nagykövetség e körben szorosan együttműködik a multilaterális szervezetekkel és a „hasonlóan gondolkodó partnerekkel”. A megalkotók szerint, ez az erőfeszítés új utakat nyithat az együttműködésnek, például „a kormánytól eltérő hozzáállású önkormányzati szinteken”. De – ismételten egy szuverén kérdés vonatkozásában – arra is kitérnek, miszerint továbbra is arra fogják ösztönözni hazánkat, hogy csatlakozzon az Európai Ügyészséghez.
A 3.2-es célkitűzés „a hatékonyabb és sokszínűbb médiaszférát támogató amerikai szerepvállalás és érdekérvényesítésről” szól, és gyakorlatilag a magyar sajtó működésébe történő közvetlen beavatkozás beismeréseként értékelhető. A nagykövetségre e célkitűzés keretében is komoly feladatok hárulnak: „az amerikai kormányzati finanszírozást a független média megerősítésére, a külföldi dezinformáció leleplezésére és az alulreprezentált csoportok állampolgári jogainak javítására fordítja”. Így épül fel (ki) a gyakorlatban (balliberális valóságban) a „független” sajtó és média birodalma.
De a hazai ellenzéki sajtó amerikai pénzből történő finanszírozása mellett, hasonlóképpen törekvésként jelenik meg a helyi civil szervezetek befolyásának növelése is.
A felsoroltak egyértelmű bizonyítékai annak, hogy miképpen próbált a demokrata adminisztráció, illetve annak Magyarországra küldött kiszolgálója, David Pressman beavatkozni hazánk szuverenitásába – legyen szó a sajtóról, a civil szervezetekről vagy akár politikai tevékenységet folytató bírókról.
Donald Trump elnökké választásával nem csupán ez a fajta amerikai külpolitikai felfogás vett éles fordulatot, hanem annak központi szereplője, egyúttal a magyarországi balliberális média és álcivil szféra egyik elsőszámú finanszírozója, a USAID is „elvérzett”.
Azonban ne legyenek kétségeink afelől, hogy a progresszív elit, valamint az érdekeiket feltétel nélkül kiszolgáló, idegen zsoldba szegődött hazai haszonélvezők mindent meg fognak tenni annak érdekében, hogy megoldást találjanak a megváltozott helyzetre. Éppen ezért a magyar szuverenitás fokozott védelme minden eddiginél fontosabb.
