Ukrajna gyorsított felvétele az Európai Unióba akár a szövetség, így Magyarország háborúba való belesodródását is eredményezheti.
Ennek jogalapja az EU szerződéseinek 42. cikkelye, amely szerint egy tagállamot ért fegyveres támadás esetén a többi tagország köteles minden rendelkezésre álló segítséget nyújtani. Ez a kötelezettség a katonai támogatástól akár a közvetlen részvételig is terjedhet.
A Magyar Külügyi Intézet tanulmánya szerint Ukrajna EU-csatlakozása új koordinációs mechanizmusok bevezetését tenné szükségessé, ám egyértelmű, hogy az Európai Unió jelenleg képtelen Ukrajna biztonságát garantálni. Ukrajna NATO-csatlakozásának pedig reálisan szemlélve gyakorlatilag nulla az esélye, így az ukrán állam biztonsági garanciáit legfeljebb bilaterális egyezményekkel lehetne megoldani.
Az Európai Unió kölcsönös segítségnyújtási záradéka nagyon hasonlít a NATO híres 5. cikkelyéhez. Amennyiben egy országot támadás ér, önállóan, azaz az Európai Tanács konszenzusa nélkül aktiválhatja azt, és ez esetben a többi tagállamnak a segítségére kell sietnie.
Ez azt jelenti, hogy ha Ukrajna EU-tag lenne, aktiválhatná a cikkelyt, ami – legalábbis jogilag – automatikusan hadviselő féllé tenne minden EU-tagállamot.
Az említett cikkelynek nincs végrehajtási utasítása, ezért eddig nem látott értelmezési vitát okozna, amely a tagállamok közti megosztottsághoz vezetne. Az ellenfél viszont automatikusan hadviselő félnek tekinthetné az Európai Uniót, és amennyiben ez bekövetkezne, a kérdéssel a NATO-nak is foglalkoznia kellene.
Megengedjük-e, hogy Brüsszel belesodorjon bennünket a háborúba egészen a katonai részvételig, vagy ellenállunk ennek? Ez attól függ, hogy milyen kormányunk lesz. Ukránpárti vagy magyarpárti
– mutatott rá Orbán Viktor miniszterelnök.
Az európai uniós szerződések egyértelműen kimondják, hogy a tagállami kormányokat képviselő tanácsnak egyhangúlag kell határoznia a tagságot kérelmező állam felvételéről az európai közösségbe.
A Századvég friss felmérése alapján legalább 11 uniós tagállam lakossága ellenzi egy háborúban álló ország, Ukrajna gyorsított felvételét, ami jól tükrözi a témát övező megosztottságot.
Az Európai Unió történetében példátlan, hogy egy háborúban álló ország csatlakozzon a közösséghez, de még ha meg is történne a békekötés, a jogi értelemben lezárt konfliktus utóhatásai olyan veszélyeket rejtenek, amelyeket az unió képtelen lenne kezelni. Az orosz–ukrán háború minden bizonnyal egy olyan békekötéssel zárul majd, amelynek eredményeként Ukrajna jelenlegi, nemzetközi szinten elismert határai megváltoznak majd.
Amennyiben az Európai Unió felveszi tagjai közé Ukrajnát, egy állandó háborús veszéllyel fenyegető konfliktusövezetet vesz fel, az ezzel járó feladatokkal és költségekkel. Ezzel a lépéssel eltűnne az Európai Unió és Oroszország közötti pufferzóna, amelyet eddig épp Ukrajna jelentett, és a két nagyhatalom közvetlenül határossá válna egymással. Ezzel pedig az európai közösség biztonsági helyzete is drasztikusan megváltozna.
