Szili Katalin: A nemzeti kisebbségek jogainak érvényesítéséhez szükség van a parlamenti képviseletre

A nemzeti kisebbségek jogainak hatékony érvényesítéséhez szükség van arra, hogy a közösséget képviselő etnikai pártok bejussanak a parlamentbe, és ott legyenek a döntéshozatalnál – hangoztatta Szili Katalin Tusnádfürdőn, a 34. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor egyik pénteki rendezvényén.

Szili Katalin Fotó: Kátai Edit Forrás: MTI Fotószerkesztõség

A miniszterelnöki főtanácsadó szerint az is alapvető elvárás lenne, hogy az őshonos nemzeti közösségeket az érintett államok alkotmányában is államalkotó tényezőként ismerjék el. Megjegyezte: Magyarország szomszédai közül egyedül Szerbiában élveznek ilyen fokú védelmet a magyar és más nemzeti közösségek, míg az EU-tag Romániában vagy Szlovákiában nem. 

Azt szokták mondani, ha valaki nem ül ott az étkezőasztalnál, könnyen a menüre kerülhet. Mi nem szeretnénk a menüsoron szerepelni. Nyilvánvaló, hogy szükség van arra, hogy az etnikai pártok, azok a pártok, amelyek a közösséget képviselik, bejussanak a parlamentbe, és ott legyenek a döntéshozatalnál, mert ez lehetőséget biztosít számukra, hogy a saját érdekeiket is képviselni tudják

– fogalmazott Szili Katalin. Megjegezte: a kisebbségi jogérvényesítés szükséges, de nem elégséges feltétele a parlamenti képviselet. Ebben az eszköztárban fontos a jogszabályi háttér és közösség egységessége is. A jogi háttérről elmondta: erre is Szerbia a jó példa, ahol a Vajdasági Autonóm Tartományban valamennyi őshonos nemzeti kisebbségnek megvan a saját nemzeti tanácsa. 

Ez egy nagyon fontos kérdés, hiszen az, hogy a közösségnek milyen jogokat biztosítunk, abban benne van az is, hogy van-e lehetőségük a saját dolgaikról saját maguk dönteni. Például a Magyar Nemzeti Tanács oktatási, kulturális, médiafinanszírozási kérdésekben önállóan dönt, ráadásul sikerült a részarányos foglalkoztatást is elérni

– sorolta a miniszterelnöki főtanácsadó. A kisebbségi jogok érvényesítésének harmadik eszközeként említett közösségi összefogásra Szili Katalin negatív példaként hozta fel a felvidéki magyarság esetét. 

Szlovákiában 8,5 százalék a magyarság lakosságaránya, de a 2021-es népszámlálás során is, amikor ott egy sajátságos metodika volt – az elsődleges és másodlagos állampolgárság meghatározása – 460 ezer volt a magyar, de az ötszázalékos küszöböt nem tudta elérni a magyarság. Ez pontosan amiatt van, hogy nem tudtunk összefogni, felismerni, hogy a parlamenti képviselet szükséges, bár nem elégséges feltétele annak, hogy a nemzeti kisebbségek jogait biztosítani lehessen. Nem csak az anyaországtól függ az, hogy mi történik

– fogalmazott Szili Katalin. Kitért arra is, hogy az Európai Uniót csak a nemi, faji, vallási kisebbségek védelme érdekli, az őshonos nemzeti kisebbségek védelmét szorgalmazó Minority SafePack európai polgári kezdeményezéssel pedig nem hajlandó foglalkozni. 

Mi akkor, amikor a határon túli magyar közösségeinkért küzdünk, nemcsak értük küzdünk, hanem Európa azon ötvenmillió emberéért, akik nemzeti kisebbségi közösségben élnek, bárhol Európában. Tehát teljesen mindegy, hogy hol, akik őshonos nemzeti közösségként saját szülőföldjükön élnek, őértük is küzdünk. Tehát ez nem kifejezetten magyarkérdés, ez egy európai kérdés

– mutatott rá a miniszterelnöki főtanácsadó, akit az MTI idézett. 

 

Sürgető feladat a kollektív jogok elismerése

Ma már az emberi jogok nem elegendők a kisebbségek védelméhez, ezért szükséges megfogalmazni az identitáshoz való jogot is

– mondta Szili Katalin, a Kárpát-medencei autonómiatörekvésekért felelős miniszterelnöki főtanácsadó pénteken Tusnádfürdőn.

Szili Katalin a Nemzeti kisebbségek védelme az Európai Unióban című könyvbemutatón kiemelte: ma az Európai Unióban mintegy ö9tvenmillió olyan ember él, aki az őshonos nemzeti kisebbséghez tartozik. Nem magyar problémáról van szó, hanem egy spanyolországnyi közösség problémájáról, ez európai ügy – hangsúlyozta, egyúttal sürgető feladatként jelölte meg a kollektív jogok elismerését. 

Felidézte a kisebbségvédelmi keretegyezmény és a nyelvi charta harminc évvel ezelőtti megalkotását, és azt mondta, hogy az uniós csatlakozáskor még azt gondolták, az európai elvek jó lehetőségek biztosítanak majd a kisebbségvédelmi problémák megoldására, ez azonban valósult meg. 

Több mint három évtized alatt rá kellett jönni, hogy a XX. századot nem tudták meghaladni, és ma is ugyanazokkal a problémákkal küzdenek. Ezért fogalmazták meg ötpontos javaslatukat, amelyek szükségesek, de nem elégségesek a továbblépéshez – mutatott rá, hangsúlyozva: nem kritizálni kívánnak, hanem javaslatokat tesznek. 

Kalmár Ferenc, a külügyi tárca Magyarország szomszédságpolitikájának fejlesztéséért felelős miniszteri különmegbízottja azt mondta: arra számítottak, hogy az Európai Unió megfelelően szabályozza majd a kisebbségvédelmi kérdéseket. A dolgok azonban nincsenek rendben

– összegzett. 

Ezért fogalmazták meg kezdeményezésüket, annak érdekében, hogy az uniós alkosson meg egy keretszabályozást a nemzeti kisebbségek helyzetének kezelésére. Ez nem azt jelenti, minden országban részletkérdésekbe kell beleszólni, de ha a javasolt alapelveket elfogadják, abba minden ország kisebbségvédelmi szabályozása bele kell, hogy férjen. Az ötpontos javaslatukat ismertetve elmondta: rögzítenék, hogy a nemzeti kisebbségek ügye nem belügy, hanem európai ügy, azt, hogy az emberi méltóság része az identitás, azaz valamilyen nemzethez tartozunk – rögzítette. Ahhoz, hogy az identitást megőrizzék, a kollektív és az egyéni jogokra egyaránt szükség van, a kollektív jogokat azonban sok ország nem akarja elismerni. A negyedik pont, hogy a nemzeti identitásnak és az állampolgárságnak nem biztos, hogy egybe kell esnie, míg az ötödik alapelv, hogy a nemzeti közösséget az adott állam alkotóelemének kell tekinteni. Andrássy György, a Pécsi Tudományegyetem professzora arról beszélt, hogy a kisebbségi kérdések sarokpontja az emberi jogok nemzetközi törvényében jelölhető meg. 

A nyelv használata mindenkit megillető szabadságjog

– rögzítette.

Borítókép: Szili Katalin miniszterelnöki főtanácsadó (Fotó: MTI)