Tusványos: Ránk számíthatsz!

A Tusványos idén is kiemelt fórumot biztosított a magyar nemzetpolitika szereplőinek: a Nemzetpolitikai kerekasztal – Ránk számíthatsz! című beszélgetésen a Kárpát-medence és a nyugati diaszpóra meghatározó magyar szervezeteinek vezetői, valamint a magyar kormány képviselői vitatták meg az elmúlt év kihívásait és a jövőbeni feladatokat.

Tusványos, 2025. július 25. – Nemzetpolitikai kerekasztal – Ránk számíthatsz! Fotó: Magyar Nemzet

A kerekasztal résztvevői között volt Gubík László, a Szlovákiai Magyar Szövetség elnöke, Zakariás Zoltán, az Erdélyi Magyar Szövetség elnöke, Bihari Szabolcs, a Nyugat-európai Országos Magyar Szervezetek Szövetségének vezetője, Brenzovics László, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség és a KMKSZ beregszászi járás elnöke, valamint Pásztor Bálint, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke.

Nemzetpolitikai kerekasztal a Tusványoson (Fotó: Hatlaczki Balázs)

A romániai magyar érdekképviseletet Tánczos Barna, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség szenátora és miniszterelnök-helyettese képviselte, míg Muravidékről Orban Dušan, a Muravidéki Magyar Nemzeti Közösség elnöke, Horvátországból pedig Jankovics Róbert, a Horvátországi Magyarok Demokratikus Közösségének elnöke vett részt. A magyar kormányt Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes és Nacsa Lőrinc, a Nemzetpolitikai Államtitkárság államtitkára képviselte. A beszélgetést Zsigmond Barna Pál, az Európai Uniós Ügyek Minisztériuma parlamenti államtitkára és miniszterhelyettese vezette.

A résztvevők egyetértettek abban, hogy az elsődleges feladat a határokon átívelő magyar nemzeti összetartozás megerősítése és a nemzetpolitika folyamatos megújítása a Kárpát-medence és a nyugati diaszpóra érdekében,

és abban is, hogy a kihívások is évről évre nőnek.

A panelt Zsigmond Barna Pál parlamenti államtitkár vezette le. Az idei diskurzus is megmutatta: a magyar kormány és a külhoni magyar közösségek kapcsolata nem pusztán szimbolikus. A határokon túli szervezetek vezetői világosan jelezték, hogy nemcsak támogatásra, hanem stratégiai partnerségre is szükség van.

Elsőként Gubík László, a Magyar Szövetség (Felvidék) elnöke kapott szót. Szavai világosan tükrözték, hogy a Felvidéken továbbra is a közösségi béke megőrzése, a politikai talpra állás és a jövőképalkotás a cél.

Odahaza, szűkebb pátriámban, a Felvidéken, Szlovákia magyar lakta járásaiban most a feladat és a küldetés nem kisebb, mint a felvidéki közélet megújítása

 – mondta Gubík, aki azt is hangsúlyozta:
„Tíz hónap után azt tudom mondani, hogy amire mindenki várt – hogy egyfajta közösségi béke köszöntsön be a felvidéki magyar közéletbe, és ne legyen többé magyar a magyarnak farkasa –, azt teljesítettük.”

A felvidéki magyar jövőképet szimbolikus gesztussal is megerősítették: a 13 pontos programot ugyanabban a kassai teremben fogadták el, ahol egykor a Benes-dekrétumok születtek. Gubík szerint ez világos üzenet: a múlt kollektív bűnösségével szemben a kollektív jövőképet állítják. 

„Ha 13 rendelet szólt a mi kollektív bűnösségünkről, akkor stílusos, ha mi is 13 pontban válaszolunk, és kínáljuk fel közösségünk és a szlovákság elé a felvidéki magyarság kollektív jövőképét.”

A felvidéki program három fő pillére – a jogállási törvény, a régiófejlesztés és az erős családpolitika – nemcsak politikai célkitűzés, hanem a magyarság túlélésének záloga is.

 Az elnök szerint „a feladat pedig az, hogy amikor 2027-ben megtartják a következő parlamenti választást Szlovákiában, addigra ezzel a reorganizációval, ezzel a lendülettel és ezzel a 13 ponttal vágjunk neki a küzdelemnek, hogy az a közösségi talpra állás, ez a korszakváltó program – ami egy közéleti nemzedékváltással is párosul – visszaadja azt a hitet, önbecsülést, büszkeséget és tartást a felvidéki magyarságnak.”

Gubík beszédét azzal zárta, ami az egész panel üzenetét is összegzi:

„Egyetlen dolognak kell megvalósulnia a Magyar Szövetség és a felvidéki magyarság között: az idei tábor jelmondatának, ha úgy tetszik, üzenetének: Rám számíthatnak.”

Brenzovics László, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség elnöke hangsúlyozta: Kárpátalján a magyarság mindennapjai rendkívül nehezek a háború és az országot sújtó válságok miatt. Mint mondta: 

világháború zajlik, szakaszos világháború. Ennek egyik szakasza Ukrajnában van a felek között, akik a Nyugat és Oroszország, a Nyugat és a Kelet, és ennek színtere Ukrajna.

Brenzovics három fő krízist nevezett meg: a népesség folyamatos fogyását, az ipar leépülését és az állami intézmények szétesését. 

Rámutatott, hogy Ukrajna lakossága 1991-ben még 52 millió volt, most pedig harmincmillió alatt van, és hogy a háború az iparvidékeket pusztítja el leginkább.

A kárpátaljai magyarokat ráadásul évek óta éri támadás és magyarellenes propaganda.

 „Ez nem most kezdődött, hanem 2014 után, amikor megjelentek azok a magyarság elleni támadások, amelyek jelenleg is zajlanak” – idézte fel a Vereckei-hágó meggyalázását, emlékhelyek felgyújtását és a „Késre a magyarokat!” jelszót is.

A nehézségek ellenére Brenzovics kiemelte, hogy egy iskola sem zárt be, folyik a magyar nyelvű oktatás, és hogy céljuk a magyar főiskola egyetemmé fejlesztése. „Reméljük, hogy végül is sikerül szülőföldjükön megmaradni embernek, kereszténynek és magyarnak.”

Nacsa Lőrinc nemzetpolitikai államtitkár beszédében hangsúlyozta: 

„A nemzetpolitika legfontosabb feladata szerintem a közösségépítés.” Mint mondta, 

az elmúlt egy évben több új programot is indítottak, egyszerűsítették a kisösszegű pályázatok elszámolását, és kiemelt figyelmet fordítanak a legkisebb közösségek megerősítésére, akár a diaszpórában is.

Példaként említette, hogy „először szerveztük meg az Egyesült Államokban az első magyar-amerikai diaszpóra találkozót”, valamint elindították a magyar nyelvoktatást segítő programot Kárpátalján. A Határtalanul programmal eddig 580 ezer diák látogatott el külhoni magyar területekre.

A kárpátaljai helyzetről Nacsa kiemelte: „Öröm az ürömben, hogy közös munka eredményeképpen idáig nem kellett magyar intézményt bezárni Kárpátalján.” Hozzátette, mindez az ottani közösség és intézményvezetők helytállásának köszönhető.

Semjén Zsolt beszédének alapját három fundamentális tézis alkotja: a magyar kormány viszonya a külhoni magyarsághoz, az utódállamokhoz, és különösen Kárpátalja helyzetéhez. „Nem arról van szó, hogy Budapesten kitalálunk valamit a karmelitában, aztán fölhívjuk a határon túli magyar vezetőket, és elmondjuk, hogy mi a gond. Hanem pont fordítva van.” Az egyes nemzetrészeknek maguknak kell megfogalmazniuk a megmaradásukhoz szükséges programokat, beleértve az autonómiakoncepciókat, és ezekhez igazodik a magyar állam, a magyar kormány nemzetpolitikája. Ez az alapelv tükröződik az intézményi keretekben is, például a Magyar Állandó Értekezlet létrehozásában, ahol a külhoni magyar szervezetek határozzák meg a nemzeti jelentőségű intézmények támogatását.

A magyar kormány nyitottságát hangsúlyozva kijelentette: 

A mi kezünk ki van nyújtva minden utódállam felé.

Hivatkozott a szerb–magyar kapcsolatok példájára, mely a múltbeli konfliktusok ellenére ma már bizalmon és barátságon alapuló együttműködés. 

„Ki gondolta volna, hogy ma a Vajdaságban, a VMSZ-nek hála, de facto megvalósult a kulturális autonómia?” – emelte ki. Ez a siker – tette hozzá – a közös munka eredménye, melyben Pásztor István személye kulcsszerepet játszott.

Kárpátalja kapcsán határozottan fogalmazott: 

Csinálhatnak, amit akarnak, írhatnak, amit akarnak. Soha nem fogjuk engedni azt, hogy a KMKSZ-t kiszorítsák a magyar ügyek képviseletéből.

Rámutatott, hogy álmagyar szervezetek létrehozásával, ukrán titkosszolgálati beavatkozásokkal próbálják kiszorítani a legitim képviseletet, de a magyar kormány egyértelműen a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség mellett áll, amelyet a helyi magyar közösség választott meg.

A háborús helyzetben a magyar állampolgárság szerepét is kiemelte: 

„Sok kárpátaljai magyar honfitársunk azért maradt életben, mert át tudtak menekülni Magyarországra, és azért tudtak átmenekülni, mert van magyar állampolgárságuk.” 

Kijelentette, hogy soha nem fognak senkit kiadni Ukrajnának „hogy utána kivigyék a frontra és meghaljon. 

Ez nemzetközi jogilag sem lehetséges, és elemi humánum jogán sem.” Minden Magyarországra menekült, bármilyen nemzetiségű, „teljes biztonságban lehet, senkit nem fogunk visszaadni, senkit nem fogunk veszélyeztetni.”

Végezetül Semjén Zsolt hangsúlyozta a magyarországi őshonos nemzetiségek helyzetét és a nemzetközi kapcsolatok egyensúlyát: 

„Ha egy adott utódállam és Magyarország viszonya harmonikus, akkor méltó és igazságos, hogy annak gyümölcseiből a magyarországi őshonos nemzetiség és az adott utódállam magyarsága is részesüljön. De amely országgal rossz a viszony, annak a terhe semmilyen módon nem áramolhat át a magyarországi őshonos nemzetiségre.”

Ez a komplex és érzékeny helyzet megértéséhez elengedhetetlen a pártokkal, szervezetekkel való szoros együttműködés, mely az első, második és harmadik legfontosabb szempontja annak, hogy Magyarország milyen nemzetpolitikát folytat – zárta gondolatait.

Borítókép: Nemzetközi kerekasztal (Fotó: Hatlaczki Balázs)