„Miként nézi Isten, aki nem áll az igazságtalanul üldözött paptestvér mellé?” – nyílt levél váradhegyfoki premontrei ingatlanok elbitorlási kísérlete kapcsán

Bazsó-Dombi Attila, az erdélyi görög katolikus magyar önkéntes misszióban szolgáló áldozópap nyílt levele „a váradhegyfoki premontrei rendi ingatlanok elbitorlási kísérletének fokozódó nyomásáról”.

Fotó: Havran Zoltán

Az „elbitorlás” a VII. parancsolat (Ne lopj!) alá eső bűn (KEK 2401). Az Egyház társadalmi tanítása szerint az állam nem sajátíthatja ki az Egyház tulajdonát önkényesen. Az állami és politikai szereplők nyomásgyakorlása az egyházi javak megszerzésére sérti a tulajdonjog természetes erkölcsi rendjét és a Hetedik Parancsolatot. Egyházi vezetőnek politikai nyomásra az Egyház javainak feladására ösztönözni másik elöljárót, felveti a bűnre ösztönzés (idegen bűn), hűtlen kezelés és botrányokozás (scandalum) erkölcsi (KEK 2284-2287) eseteit.

Ez sajnos nem elszigetelt jelenség, hanem azon átfogó erdélyi és partiumi folyamat része, amely során egyházi oktatási épületek (pl. Kolozsvár és Marosvásárhelyi) politikai érdekek mentén kerültek bizonytalan jogi státuszba, megbotránkoztatva és összezavarva a hívők közösségét.

A valós helyzet súlyának megfelelően szerteágazó részletek és sokrétű összefüggések sokaságát kellene bemutatni, ám arra csak külön összeállításban van lehetőség. Ezekből a jelen Nyilatkozat csupán ízelítőt szolgáltathat az alábbi Függelék keretében.

Függelék

A Váradhegyfok Premontré-i ingatlanainak elbitorlási kísérlete egyházi és világi törvényeket, emberiességet egyaránt súlyosan sértő merényletsorozat, amelyet jogi álcával Fejes Rudolf Anzelm O.Praem. Prépost-Prelátusra zúdítottak. Ez sajnos nem egyedi a hasonló esetek sorozatában, nem is csupán a nagy értékű magyar egyházi ingatlanokat kívánó romániai politikai maffia újabb gyalázatos története! A Váradhegyfok Premontré-i ingatlanok elbitorlási kísérlete mégcsak nem is első olyan magyar katolikus, vagy más magyar felekezeti ingatlan esete, amelyben állami iskola működik! Az állami iskolák használta katolikus iskolaépületekről szólva, a teljesség igénye nélkül: Kolozsváron 2008-ban RMDSz-es utasításra főpapi kezdeményezés nyomán gyors aktatologatásokkal a katolikus magyar iskola államosítását hajtották végre, az érintett szülők és tanárok megkérdezése nélkül, tiltakozásuk dacára, a teljes magyar – különösen a történelmi egyházi – közvéleményt megbotránkoztatva, saját magukat pedig hiteltelenítve. Marosvásárhelyen a 2014-től újraalapított katolikus magyar iskolát később állami beavatkozással megszüntették, miközben az évekig tartó többfelvonásos drámában az „iskolavédelem” jókorát lendített az erkölcsi tőkéjét korábbi politikai paktumokkal elherdáló RMDSz várható választási eredményén.

Közérthetően: A marosvásárhelyi katolikus magyar iskolát tevékenyen védő RMDSz és Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség nem mások mint akik 2008-ban ugyanazon Érsekség kezdeményezésére ugyanazon RMDSz alpolgármestere és főtanfelügyelő helyettese beolvasztották a kolozsvári katolikus iskolát az egyazon egyházi épületben működő állami iskolába! Nagyváradon az RMDSz évek óta nyomást gyakorol Fejes Rudolf Anzelm Főapátra, hogy magas értékű hűtlen kezelésnek minősülő egyezséggel mondjon le a Premontré-i Rend ingatlanairól, amely ingatlanok státusát illetően csakis kizárólag a Szentszék engedélyezhet bármily módosítást, és nem mellékesen a román állami törvények szigorú védelme alatt is állnak! Ha ez nem lenne elegendő, fogózzanak meg: Miközben evilági politikai hatalmasságok a Premontré-i Rend javaiért súlyosan gyötrik Fejes Rudolf Anzelm Főapátot, őt ugyanakkor a „kompromisszum” elutasításáért elmarasztalja Boldogemlékű Tempfli József Püspök Úr által a román államtól évtizedes kemény küzdelemmel visszaszerzett páratlan értékű püspöki palotában székelő püspök!?

Jelen esetben békességre hivatkozni hamis irenizmus (mindenáron békülékenység), mert „az irenizmus (a gör. eiréné, 'béke' szóból) mindig valamilyen vícium (szolgai félelem, anyagi javak, protekció megszerzésének vágya, hízelgés stb.): egyik vagy mindkét fél a békesség kedvéért letér az igazság útjáról, és megegyezik a hamis, közösnek vélt véleményben. Az irenizmus a gyakorlatban nem hoz igazi megoldást, csak átmenetileg hárítja el a problémát, amivel szembe kellene nézni, s legtöbbször csak nagyobb konfliktusokhoz vezet. A béke nagy, de nem a legnagyobb érték: az igazság teszi szabaddá az embert (vö. Jn 8,32). A béke nagy, de nem a legfőbb érték: belső szabadság nélkül sohasem valósul meg. Az irenizmus alapja mindig bizonyos rendetlen függés, rabság. Az irenizmus az ökumenizmusnak is kísértése, melyet minden körülmények között kerülni kell, ha előbbre akarunk jutni az igazi egység felé.” (Magyar Katolikus Lexikon)

Fejes Rudolf Anzelm Főapátot gyötrő „urak” tudják, hogy Románia államban, és annak lakosságában úgyszintén, súlyos konfliktusoktól terhelt történelmi örökségek ötvöződnek: a Kárpátokon kívüli román ortodox többségű részeken a Török Porta fanarióta-uralma jellegzetes korrupt reflexeket rögzített; a katolikus Regnum Marianum sok évszázados belső békéje helyett a Habsburg-ház „oszd meg és uralkodj” érdekei Erdélyben nemzetek és felekezetek közötti viszálykodást tápláltak; a több évtizedes kommunista uralom mindezeket sajátos marxista dialektikával ötvözte. Ma a globalizációs hatalmak perverzeinek érdekeit kiszolgáló politikai haszonlesők saját egyéni érdekeikért előre megfontolt módon kihasználják ezen terhelt történelmi örökséget hordozó lakosság jólétének és békességének reményeit!