A történelem ismétli önmagát a költségvetéssel?
Hogy ez a félelem mennyire megalapozott, azt a legutóbbi költségvetési ciklus tárgyalásai hűen bizonyítják. A 2019-es év kísértetiesen hasonlított a most előttünk állóra: akkor az európai parlamenti választások és több fontos nemzeti voksolás esett egybe a pénzügyi keretek kialakításával. A politikai bátorság hiánya miatt a tárgyalások teljesen megrekedtek, mert egyetlen olyan vezető sem merte bevállalni a kompromisszumot a kampánya kellős közepén, amely parlamenti választásban volt érdekelt, ezért a viták átcsúsztak a következő év végére.
Ezt követően történelmi mélypontra süllyedt a tagállamok közötti bizalom, és feszült vétóháborúba sodorták az Európai Uniót. Ezt a helyzetet akarja most elkerülni a brüsszeli elit.
Ha viszont a tárgyalópartnereknek sikerül még idén lezárniuk a vitát, a jövő évi választásokon induló kormányokpártoknak legalább emiatt nem kell aggódniuk. Ez persze még mindig kevés segítség olyanoknak, mint például Emmanuel Macron és pártja, Pedro Sánchez és pártja, vagy éppen Donald Tusk és pártja.
Nagyobb a szakadék a tagállamok között, mint korábban bármikor
A feszültséget csak fokozza, hogy az Európai Unió egy olyan belső pénzügyi és politikai csatározáshoz érkezett, ami közvetlenül fenyegeti a tagállamok polgárainak pénztárcáját. A Magyar Nemzet nemrég számolt be arról, hogy Berlinben Friedrich Merz német kancellár vezetésével egyeztetett a „Fukar Hatok” szövetsége (Németország, Ausztria, Dánia, Finnország, Hollandia és Svédország). Ez a csoport kőkemény, több száz milliárd eurós megszorítást követel Brüsszeltől. Érvelésük szerint krízis idején az EU-nak úgy kell viselkednie, mint egy felelős háztartásnak: ha nincs növekedés, kevesebből kell gazdálkodni. Ennek szellemében követelik a kohéziós és agrártámogatások drasztikus felülvizsgálatát és a brüsszeli bürokrácia leépítését.
A keleti és déli tagállamok ugyanakkor a felzárkózási támogatások megvonását gazdasági hadüzenetként élik meg.
Véleményük szerint az északi államok piaci jelenléte indokolja a kompenzációt, és a támogatások csökkentése súlyos beruházás-visszaesést, valamint Európa-ellenes hangulatot szülne. A vitát tovább élezi Brüsszel terve az önálló, közvetlen uniós adók (például karbonvámok, műanyagadó) bevezetésére, amit a takarékos északiak a szuverenitás csorbításaként elleneznek. Az őszi tárgyalások így arról döntenek, hogy a nemzeti érdekek vagy a brüsszeli központosítás kerekedik-e felül. Bármelyik forgatókönyv legyen is a befutó, a magyarok és a közép-kelet-európai polgárok csak rosszul járhatnak a következő költségvetéssel.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!