Készülhetünk a legrosszabbra? Új uniós adók, vagy gigantikus pénzelvonások fenyegetik a pénztárcánkat

Olyan pénzügyi és politikai belharc küszöbére érkezett az Európai Unió, amely közvetlenül fenyegeti a tagállamok, köztük a magyar adófizetők pénztárcáját is. Berlinben Friedrich Merz német kancellár vezetésével egyeztetett a „Fukar Hatok” szövetsége. A tét az Európai Bizottság által benyújtott, csillagászati összegű, közel 2000 milliárd eurós hétéves költségvetési tervezet sorsa. Németország, Ausztria, Dánia, Finnország, Hollandia és Svédország kőkemény, több száz milliárd eurós megszorításokat követel Brüsszeltől, miközben a déli és keleti nagy tagállamok a pénzek megvonása ellen lázadnak.

Friedrich Merz vezetésével a fukar országok nyílt ellenállást indítottak az Európai Bizottsággal szemben az uniós költségvetés miatt Fotó: HALIL SAGIRKAYA Forrás: ANADOLU

Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke kemény őszi hónapok elé néz az uniós költségvetési háború miatt (Fotó: CARINE SCHMITT / Hans Lucas)

Két engesztelhetetlen tábor feszül egymásnak

Az uniós költségvetési háborúban két, egymással teljesen ellentétes logikát követő tábor áll egymással szemben, és a két oldal között jelenleg semmiféle átjárás nincs:

1. A „Fukar Hatok”: Németország vezetésével ez a csoport azt képviseli, hogy az EU-nak pontosan úgy kell viselkednie, mint egy felelős háztartásnak vagy vállalatnak krízis idején. Ha nincs növekedés, akkor kevesebből kell gazdálkodni. Követelik a kohéziós és agrártámogatások hatékonyságának felülvizsgálatát, a brüsszeli bürokrácia leépítését, és mereven elutasítják az Európai Bizottság azon tervét, hogy az unió saját, közvetlen adókat vethessen ki a polgárokra. Úgy vélik, a szuverenitás utolsó bástyáját jelenti, hogy a pénzcsapok a nemzeti parlamentek kezében maradjanak.
2. A nettó kedvezményezettek: Lengyelország, Spanyolország, Olaszország, Görögország és a közép-európai államok ezzel szemben úgy tekintenek a hétéves költségvetésre, mint a gazdasági felzárkózásuk egyetlen garanciájára. Számukra a kohéziós alapok és a közös agrárpolitika megvágása felér egy gazdasági hadüzenettel. Varsó vagy Róma joggal érvel azzal, hogy az északi államok cégei óriási profitot realizálnak a keleti és déli piacok megnyitásából, így a költségvetési támogatások valójában kompenzációt jelentenek. Ha Merzék elzárják a pénzcsapokat, ezekben az országokban azonnal leállhatnak az infrastrukturális beruházások, ami belföldi politikai válságokhoz és Európa-ellenes hangulat erősödéséhez vezet.

A brüsszeli háttérhatalom és az adócsapda

A helyzetet tovább fokozza az Európai Bizottság elkeseredett kísérlete arra, hogy állandó, független bevételi forrásokat teremtsen magának. Mivel a tagállamok egyre kevésbé hajlandóak közvetlenül befizetni a közösbe,

Brüsszel olyan új, közvetlen uniós adók bevezetését tervezi – mint a karbonvámok, a vállalati nyereségadók bizonyos százalékának elvonása vagy a műanyagadó –, amelyek közvetlenül a vállalatok és végső soron az európai fogyasztók zsebéből húznák ki a pénzt.

A Friedrich Merz által vezetett berlini lázadás éppen ezt a brüsszeli lopakodó föderalizmust akarja megtörni. Ha az EU saját adóztatási jogkört kap, a nemzetállamok végleg elveszítik az ellenőrzést a brüsszeli bürokrácia felett. António Costa, az uniós állam-és kormányfőket tömörítő Európai Tanács elnöke, aki a napokban kezdi meg európai turnéját, hogy tető alá hozzon egy kompromisszumot, gyakorlatilag egy politikai aknamezőre lép.

Az agrárium is súlyos milliárdokkal lehet szegényebb a következő uniós költségvetésben (Fotó: JENS BUTTNER / DPA)

Mi a tét a magyarok és a mindennapi emberek számára?

Ez a harc nem elvont makrogazdasági számokról szól, hanem a mindennapi valóságról. Ha a „Fukar Hatok” győznek, és drasztikusan megvágják az uniós büdzsét, az kevesebb támogatást jelent a mezőgazdaságnak, az utak és vasutak építésének Közép-Európában, ami közvetlenül érinti a hazai növekedést és a munkahelyeket. Ha viszont Brüsszel zsarolása kap teret, és

átnyomják a nagyobb költségvetést az új uniós adókkal, azt az európai polgárok az árak emelkedésében, a magasabb rezsiköltségekben és a csökkenő reálbérekben fogják megfizetni.

A berlini csúcstalálkozóval tehát eldördült a startpisztoly. Az őszi uniós csúcstalálkozók emiatt nem a nagy geopolitikai nyilatkozatokról, hanem a kíméletlen pénzügyi osztozkodásról fognak szólni.