Golyóálló mellényben, talpig feketében és egy gépfegyverrel a kezében jelent meg Aljakszandr Lukasenka vasárnap este az állami média felvételein: a belarusz vezető helikopterrel érkezett meg az elnöki rezidenciához, majd körbejárta az épületet és megköszönte a különleges alakulatok munkáját.
Lukasenka ezzel az ország védelmezőjeként tűnt fel, aki saját kezébe veszi a hon védelmét a külső fenyegetésekkel szemben. A belarusz állami sajtóorgánumokat nézve van mitől tartani: szerintük a tüntetőket Varsóból és Vilniusból pénzelik, a lengyel és litván haderő a határoknál várja a megfelelő pillanatot, az amerikai F-16-osok pedig 22 perc alatt elérik az ország területét. A televízióban parlamenti képviselők beszélgetnek arról, hogyha nem teszik meg a szükséges lépéseket, akkor „az ország el fog esni”. Lukasenka szerint a NATO erők elsődleges célja a Hrodnai terület (Belarusz Litvániával és Lengyelországgal határos megyéje) megszállása és elszakítása. Nem mellesleg ez az a régió, amelynek az időközben leváltott vezetői párbeszédbe elegyedtek a tüntetőkkel és bocsánatot kértek a rendőrségi erőszakért.
– A Haza most veszélyben van, nem viccelődhetünk – mondta Lukasenka néhány nappal ezelőtt. – Főleg, hogy ez nem egy gyenge katonaság – a NATO. Ezért figyelmeztettem az orosz elnököt arról a helyzetről, amely kialakul Belaruszban. Teljes egyetértésben vagyunk vele – jelentette be a belarusz vezető.
Csütörtökön a belarusz katonaság nagyszabású hadgyakorlatokba kezdett a Hrodnai területen, a lengyel és litván határ közelében. Az Európai Unió határához vezényelték többek között a Tocska ballisztikuzs rakétarendszereket, a Polonez rakéta tüzérségi egységeket, harci drónokat és tankokat.
Belaruszban kötelező sorkatonaság van, a szolgálat másfél évig tart. Az aktív állomány létszáma hatvanötezer fő, de tartalékosokkal együtt a haderő létszáma meghaladja a 360 ezret. A belarusz hadsereg nagysága majdnem a háromszorosa a balti államok véderejének, ami mindig is aggasztotta Minszk szomszédjait. Litvánia, Lettország és Észtország tartalékosokkal együtt legfeljebb 130 ezer katonát tud kiállítani – de még a lengyel egységekkel együtt sem érik el 9,4 millió lakosú Belarusz katonai létszámát.
A Balti államok és Lengyelország mögött ott a NATO, Belarusz mögött viszont ott áll Oroszország, amely egyrészt a közös Uniós Állam szerződésrendszerén, másrészt a kifejezetten orosz katonai szövetségen, a Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezetén keresztül nyújthat katonai segítséget Minszknek.
Fotó: Europress – AFP
Bár Vilniusban és Rigában is aggódó szemekkel figyelik a belarusz manővereket a határ másik oldalán, ez a katonai mozgósítás most egészen másról szól. A katonai üzenetekkel a belarusz vezetés egyszerre több célpontra lő. Egyrészt egy külső ellenségkép megteremtésével – amilyenek a NATO erői – próbálja elterelni a figyelmet a belső ellentétekről, és az ország szétesésének rémképével összefogásra buzdít. Másrészt Lukasenkát az a felismerés vezérli, hogy a rendszer fennmaradása a katonaság és a rendvédelmi szervezetek támogatásán múlik. A békés tüntetések addig semmilyen eredményt nem érhetnek el, amíg a katonák fegyverrel is megvédik a politikai elitet – ugyanakkor a védelmi alakulatok átállásával a rendszer egy pillanat alatt megdőlhet. Ezért a feladat most: a minimumra csökkenteni a katonaság kapcsolatait a tüntetőkkel és a külvilággal. Nem véletlen, hogy a védelmi erőket kivezénylik az állandó állomásoztatási bázisaikról, és terepre küldik a belarusz erdőkbe, a nagyobb településektől lehető legmesszebb.
Harmadrészt, a katonai tálalás egyértelműen Moszkvának és az orosz vezetésben lévő héjáknak is szól: látjátok, Belaruszban is megjelent a Nyugat keze, és ha nem teszünk valamit, akkor az ország Ukrajnához hasonlóan végleg ki fog esni az orosz geopolitikai szférából. Ezt pedig csak egy ember tudja megakadályozni az üzenet szerint – Aljakszandr Lukasenka.
Szolidaritási élőlánc
A demokratikus átalakulásokat követelő belarusz tüntetőkkel való szolidaritás jegyében több tízezer ember alkotott élő láncot Litvániában, Észtországban és Lettországban. Az akció szimbolikusan kapcsolta össze a belarusz helyzetet a 31 évvel ezelőtti eseményekkel: 1989. augusztus 23-án közel kétmillió ember fogta meg egymás kezét, hogy egy 670 kilométer hosszú láncot, úgy nevezett „balti utat” alkosson. A több mint három évtizeddel ezelőtti akcióban a három ország lakosságának több mint 25 százaléka részt vett, és az emberekből álló hosszú lánc összekapcsolta a három szovjet tagköztársaságot, hogy jelezze a külvilág felé: függetlenséget és szabadságot akarnak.
Dalya Grybauskaitė, Litvánia korábbi elnöke a vasárnapi élőláncban áll Fotó: Twitter.com/Grybauskaitė_LT
Vasárnap, a „balti út” 31. évfordulóján belarusz történelmi fehér-piros-fehér lobogók jelentek meg Rigában és Tallinnban is. A legnagyobb megmozdulás azonban Litvániában volt, ahol több mint ötvenezer ember alkotott élőláncot Vilniustól egészen a belarusz határig. Az akcióban részt vett az ország jelenlegi elnöke, Gitanas Nausėda, a külügyminiszter Linas Linkevičius és két volt államfője is, Dalia Grybauskaitė és Valdas Adamkus. (B. A.)
