A szélsőségesek a hadseregtől sem félnek, véres összecsapásokban rendszeresen összemérik erejüket az egyenruhásokkal; a nigériai légierő pedig légicsapásokkal válaszol a terrorcselekményekre.
Biztonságpolitikai szakértők szerint kétségtelenül megvolt a lehetősége annak, hogy világháborúvá szélesedik a Bassár el-Aszad szír elnök kormánya és a – nem kis részben nemzetközi iszlamista szélsőségesek által támogatott – szíriai lázadók között zajló polgárháború.
Amerika a világ legerősebb hadseregének hadiflottájával közeledett a közel-keleti ország partjai felé. A beavatkozáshoz ugyanakkor Aszad erős barátainak – Iránnak, de főleg Oroszországnak – is lett volna néhány szava, amit viszont az atomfegyverrel rendelkező Izrael, és a síita Irán köré kiépült „szunnita kisantant" sem hagyott volna annyiban. Ha kíváncsi, mi lehetett volna a szíriai regionális vagy világháború kimenetele, kattintson ide vagy ide!
Az amerikai beavatkozás ürügye egyébként az Aszad-rezsim lakosság elleni vegyifegyver-támadása lett volna (ilyet egyébként a felkelők is bevetettek), de végül sikerült megegyezésre jutni Aszaddal, és megkezdődhetett a vegyi fegyverek megsemmisítése. A konfliktusban közben százezernél is több civil halt meg – nem kis részben keresztények, sőt őskeresztények –, és milliónyian hagyták el a vérben fuldokló országot.
Irán egyébként saját jogon is csaknem kiprovokálta az amerikaiak beavatkozását: a kereskedelmi embargókkal sújtott perzsa ország atomprogramja ugyanis olyan fázisba lépett, ahonnan térségbeli riválisai és az Egyesült Államok szerint már túl közel lett volna ahhoz, hogy akár atombombát is gyárthasson. Egymást követték a pattogó hangú nyilatkozatok; Izrael felváltva követelte az atomprogram leállítását, és fenyegetőzött támadással; Amerika szintén erőfitogtatásba kezdett, miközben Mahmúd Ahmedinedzsád, Irán elnöke váltig állította, hogy esze ágában sincs nukleáris fegyvert gyártani, de a polgári célú atomenergiához igenis joga van.
