Még tavaly pattant ki a botrány, egy az interneten terjedő film miatt, amely Jézust homoszexuális férfiként ábrázolta, tanítványait pedig züllött iszákosok gyülekezeteként.
Kicsit bosszús lettem, de elmúlt.
A minap egy amerikai fickó vetette fel, hogy töröljük Krisztust mind fizikailag a templomokból (ab ovo a templomokat is), a közterekről, mind a könyvekből, azaz tudatunkból, emlékezetünkből, mivel fehér férfi volt.
Kicsit bosszúsabb lettem, ez még most is tart.
De egy tegnapi hír tette fel a pontot az i-re. Az Egyesült Államokban keresztény szervezetek hívták fel a forgalmazók figyelmét, hogy egy olyan film vár a nyilvánosság figyelmére, ami Jézust leszbikus nőként ábrázolja – talán el kellene gondolkodni, mennyire is terjedjen ez!
Hova tovább, hölgyek, urak?! Mert értem én a provokációt, csak éppen (ez esetben) nem szeretem.
Már megint gyalázzák, megalázzák, kigúnyolják az én hitemet, az én Krisztusomat, az én Megváltómat (a mi Megváltónkat, mindenki Megváltóját).
Most horgadnék csak fel igazán, de ilyenkor mindig eszembe jut, hogy milyen szelíd szavakkal illette ezeket Jézus: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek” (Lk 23,34).
Annyi talán engedtessék meg nekem, hogy én így gondoljam: én mindent megbocsátok, de semmit nem felejtek.
…
Ha az összes Poszt-traumát látni szeretné, akkor kattintson ide: magyarnemzet.hu/poszt-trauma
