A terhességmegszakítás óriási kiadást jelentett az olasz államháztartás számára, valamint hatmillió emberélet anyaméhen belüli elpusztítását – mutat rá a legfrissebb többéves felmérés eredménye, melyet a Vatikán tőszomszédságában található LUMSA pápai egyetem dísztermében ismertettek. A Pro Vita & Famiglia élet- és családvédő civil szervezet tette közzé a mérleget, mely az elmúlt 43 év abortuszra fordított költségeit elemzi. Olaszországban 1978-ban legalizálták az abortuszt, gazdasági szakemberek és orvosok becslése szerint 5,6 milliárd eurós kiadással járt a terhességek megszakítása. A szakértők azt is kiemelték, hogy az abortusz számos egészségügyi problémát vont maga után, valamint súlyos népességcsökkenést eredményezett, amely évről évre negatív rekordot dönt. Mindenek ellenére tabu a téma az olasz társadalomban, a közvélemény megosztottsága miatt kevesen nyilatkoznak képmutatás nélkül az elmúlt évtizedek pusztításáról.
– Az Olaszországban érvényben lévő abortusztörvény szexista és hímsoviniszta, mivel egyedül hagyja az anyát a nem tervezett és kívánt terhesség nehézségeivel, és megengedi, hogy az apa felelősségvállalás nélkül továbbálljon – nyilatkozta lapunknak Francesca Romana Poleggi, a Pro Vita e Famiglia folyóirat igazgatója. – A társadalom gyakran legyőzhetetlen problémaként, teherként tekint a gyermekvárásra. A törvény egyedüli megoldásként az abortuszt kínálja fel a nőknek, nem tesz kísérletet a magzat megmentésére, nem ösztönzi a gyermekvállalást.
A politikai korrektség némaságra ítél mindent, ami az abortusszal kapcsolatos. Ennek következtében soha nem volt lehetőség ideológiai előítéletektől mentes, objektív véleménycserére, valamint vitára az abortusz kérdésében
– mutatta be az olaszországi helyzetet.
– A terhesség megszakítására szánt pénzt a gyermekvállalás ösztönzésére is fordíthatták volna. Ha ezt az összeget a családok támogatására szánták volna, akkor ma 11,2 milliárd eurós többlettel rendelkeznénk – nyilatkozta lapunknak Benedetto Rocchi. A Firenzei Egyetem közgazdász professzora rámutatott, hogy Olaszország legkomolyabb problémája a népességfogyás, az ország túlélése és gazdasági jólléte forog kockán. – Jogosan merül fel a kérdés, hogy a fenti eurómilliókat nem lehetne-e inkább a családok és a hátrányos helyzetben lévő anyák támogatására fordítani, ahelyett, hogy a halál kultúráját építenénk.
Léteznek biztató példák, mint például a magyar kormány családpolitikája, ahol a statisztikák egyértelműen azt bizonyítják, hogy a családok támogatására költött beruházások biztosan megtérülnek. Éppen ezért egyre több olasz szakember tanulmányozza a magyar családtámogatási rendszert, hogy a jól bevált és eredményes gyakorlatot Olaszországban is mielőbb alkalmazhassuk
– vont párhuzamot a magyar családpolitikával.
