Kínát teljesen felkészületlenül érte, amikor a XIX. században nyugati hadihajók vették blokád alá a kikötőit. A brit csapatok 1839-ben, az első ópiumháborúval láttak hozzá a kínai területek meghódításához, s a következő években szinte alig ütköztek ellenállásba. 1862-ig Kínának több, az országra nézve megalázó egyezményt kellett aláírnia, ezzel a nemzetközi jog szintjén megtörtént az ázsiai állam integrációja a Nyugat által dominált, vesztfáliai nemzetközi intézményrendszerbe.
Bár a császári palota nem tudott mit kezdeni az idegen agresszióval, az elit nem tétlenkedett. A katonák és kereskedők mellett friss európai eszmék is beáramlottak a kelet-ázsiai országba, a korszakot pezsgő szellemi élet jellemezte. A hadtudomány terén kiemelkedő munkát végzett Lin Cö-hszü (Lin Zexu) és Vej Jüan (Wei Yuan), miután a császár Kantonba küldte őket, hogy figyeljék meg a nyugati hatalmak katonai kultúráját. Lefordították az angol nyelvű újságokat, kifaggatták a külföldi szakértőket, és fegyvereket vásároltak a hódítóktól, amiket aztán a kínai iparosoknak szállítottak tanulmányozásra és sokszorosításra.
Ebből a munkából született meg Vej Jüan Egy tengeri védelem tervei című könyve 1844-ben, ami célját illetően nem árult zsákbamacskát. „Miért állítottam össze ezt a munkát? Azzal a céllal, hogy a barbárokat arra használhassuk fel, hogy más barbárokat támadjanak meg, hogy a barbárokat más barbárokkal tárgyalásokra bírjuk, illetve hogy eltanuljuk a barbárok fejlett technológiáját, hogy aztán a barbárok ellen használhassuk fel” – írta bevezetőjében a kínai hadtudós, a barbárok alatt a nyugati hatalmakat értve.
A két filozófus küldetése nem nyerte el az uralkodó tetszését, a történelem azonban hamarosan őket igazolta. Szellemiségük azóta meghatározza a kínai diplomácia és védelempolitika természetét, ami a nagyhatalmi rivalizálás kiéleződésével egyre látványosabbá válik.
Különösen a „tengeri védelem”, vagyis a flotta fejlesztése terén: a nyugati és szovjet minták másolásával mára szinte teljesen saját fejlesztésű haditengerészeti eszközöket állít hadrendbe Peking, támogatva globális ambícióit. Nem véletlen, hogy ezen a területen aggódik a legjobban az Egyesült Államok is. A héten jelent meg a védelmi minisztérium jelentése, a dokumentumban a Pentagon a kínai tengeralattjáró-fejlesztések miatt aggódik. Mint írják, 2020-ig a jelenlegi, hatvanöt járműből álló flotta hetvenre emelkedik majd, ezzel Kína biztosítja a tengereken a teljes nukleáris csapásmérési képességet.
A jelentés szerint különösen aggasztó a tengeralattjárók emelkedő aktivitása az északi sarkkörnél, a South China Morning Post napilap szerint ezért Mike Pompeo amerikai külügyminiszter hétfőn Finnországba utazik, hogy részt vegyen a nyolc országot tömörítő Északi-sarkvidéki Tanács ülésén. A geopolitikai szempontból érzékeny térségben felbukkanó Kína több érintett európai országot is aggaszt, ezért a lap szerint a jelenség az ülésen kiemelt kérdésként szerepel majd.
Fotó: Reuters
Pár nappal a Pentagon jelentése előtt a Reuters átfogó elemzést készített az Egyesült Államok és Kína haditengerészeti képességeiről. Az anyagból jól kirajzolódik a két nagyhatalom ellentétes helyzetértékelése. Amerikai szakértők szerint Peking rövidesen beéri fejlesztéseivel az Egyesült Államokat, és már most komoly veszélyt jelent, ezzel szemben a Kínai Felszabadító Hadsereg tagjai állítják: a feszültségért Washington a felelős, Kína csak védi érdekeltségeit a nemzetközi vizeken.
A Reuters adatai utóbbi állítást igazolják. A hadászati, vagyis nagy hatótávolságban bevethető eszközökben az Egyesült Államok magasan vezet, miközben a védelmi képességet biztosító hadihajók összegében Kína komoly előnyre tett szert.
Szenes Zoltán nyugállományú tábornok, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) tanára szerint mindkét nemzet védelempolitikájának kiemelt területe a flotta fejlesztése. A lapunknak nyilatkozó szakértő szerint Kína egy 2015-ben készült fehér könyvben részletezte haditengerészeti ambícióit, amit 2016-ban a kínai elnök, Hszi Csin-ping (Xi Jinping) által meghirdetett átfogó reform bejelentése követett. Szenes Zoltán elmondta, Peking három prioritás mentén fogalmazza meg céljait. – Akkor is Tajvan volt az első szempont – mondta az NKE tanára, a szárazföldi Kínával szemben ellenséges szigetállam a mai napig egy fegyveres konfliktus gyújtópontja lehet.
Múlt hét vasárnap egyébként az Egyesült Államok hadihajói áthaladtak a Tajvan és Kína közötti szoroson, az akciót Peking tiltakozása követte.
– A másik prioritás a Dél-kínai-tenger – folytatta Szenes Zoltán. Itt Kína a kereskedelmi útvonalak feletti ellenőrzés megszerzése miatt fokozza jelenlétét, részben szigeteken, zátonyokon létesített támaszpontokkal és kikötőkkel. Szenes szerint Peking harmadik prioritása az úgynevezett kék tengeri, vagyis hadászati szintű flottafejlesztés, ennek céljai pedig az Indiai- és az Atlanti-óceánra is kiterjednek. – Ennek érdekében Kína 2020-ig négy repülőgép-hordozó hadihajó fejlesztését tervezi – mondta a szakértő.
Az Egyesült Államok reagált az új kihívásra, Szenes szerint először Barack Obama elnök 2011-ben meghirdetett, úgynevezett rebalancing politika jegyében. Azóta állandóan napirenden van a kérdés, átszervezték a haditengerészet irányítási rendszerét is.
