Hajdúk vérben és viharban

A hajdúk történetéről készített nagyszabású történelmi, kültéri pannósorozatot Medgyessy-Kovács Gyula festőművész, amelyet március tizenötödikén lepleznek le Hajdúszoboszlón. A hajdúportyát, Bocskai István fejedelem adományát és a gyógyvíz felfedezését is ábrázoló sorozatot nagy betontáblákra festette a művész, ecset nélkül, puszta kézzel.

Medgyessy-Kovács Gyula a csergetés helyi hagyományát is megörökítette az egyik olajfestményén Fotó: Kovács Zsolt

– A hajdúk története a magyar történelem része, a hajdúság a magyar nemzeti identitás egyik alkotóeleme, a művésznek pedig többek között az a kötelessége, hogy a következő nemzedéknek átadja ezeket az értékeket. A sorozat elkészítése nagyon jó lehetőség volt számomra, mert Hajdúszoboszlón születtem, és teljesen szabad kezet kaptam a stílusban – mondta Medgyessy-Kovács Gyula festőművész, aki maga is az egyik hajdú vezető, Halasi Fekete Péter kapitány leszármazottja.

A Szentendrén élő festőművész a képeit nem ecsettel, hanem kezével és tenyerével festi, ez a védjegye. – Egyszerűen ez jön ki belőlem – mondta Medgyessy-Kovács Gyula, aki már az akadémia elvégzése óta ezt a technikát használja, mivel így sokkal kifejezőbben bánhat a festékekkel.

Magyarország eddigi legnagyobb kültéri, betontáblákra, olajjal festett pannói már ki vannak állítva a hajdúszoboszlói Hősök terén, de csak március tizenötödikén leplezik le őket. A hajdúszoboszlói önkormányzat megrendelésére készült sorozat Úr Attila jogász ötlete volt. A hat pannóból álló történelmi sorozat bemutatja a hajdúk letelepedését, illetve a XX. század egyik legfontosabb helyi eseményét: a gyógyvíz felfedezését. Az egyik pannón a csergetés hagyománya is megjelenik, ami a török időkből maradt emlék: a hajdúk az ostoraikkal nagy zajt csapva kergették el egykor a fenyegető törököket, ezt a szokást pedig azóta is megtartják.

Medgyessy-Kovács Gyula a csergetés helyi hagyományát is megörökítette az egyik olajfestményén

Anyai ágon a festő rokona volt Medgyessy Ferenc Kossuth-díjas szobrászművész, az alkotó az ő tiszteletére vette fel a Medgyessy nevet. Az 1660-as Szejdi-dúlást ábrázoló pannó központi elemét – a törökök által rabláncra fűzött emberek sokaságának motívumát – a szobrász Menekülők című domborművéről kölcsönözte, ami Medgyessy Ferenc egyik legdinamikusabb alkotása. – Felhasználtam az ő egyik művét, egyfajta tiszteletadásként a nagy mester előtt. A domborműve pont illett a Szejdi-dúlás horrorisztikus történetéhez, amikor a budai pasa végigdúlta az egész Tiszántúlt, és megtizedelte az itteni magyarságot – részletezte a festőművész.

A csatajelenetet ábrázoló pannóról azt is elárulta, hogy szerette volna, ha a lovak szemében tükröződik a halálfélelem. – Hogy ez sikerült-e vagy sem, azt majd a nézőközönség fogja eldönteni. Ha kapnék rá lehetőséget, folytatnám a sorozatot, mivel a Hősök téren még van erre alkalmas hely. Mindenképpen szeretnék a trianoni nemzeti tragédiát ábrázoló pannót is festeni, meg Szép Ernő hajdúszoboszlói költőről is egy portrét – mondta a festőművész, aki szerint sok városban lehetne hasonló sorozatot létrehozni, a pannók pedig az életművének szerves részét alkotják, hiszen a saját stílusában, nem a megrendelő igényére festette meg azokat.

A festőművésznek a leleplezés előtti estén kiállítása is nyílik a hajdúszoboszlói kulturális központban, ami után egy dzsesszkoncert következik – ám nem vendégelőadó, hanem maga a művész fog zenélni, hiszen mint mondta: – Az életem a festészetről és a dzses­szről szól, meg a családomról.