– A Gyulai Várszínházban mutatkozott be 1992-ben, Erkel Ferenc Bánk bán című operájának címszerepében, majd 2002-ben a Káel Csaba rendezte filmnek is ön lett a főszereplője. A köztudatban neve összeforrott a karakterrel. Mesélne a Bánk bán előtti időkről?
– Az operaénekesi karrier kezdete majdnem egybeesik a Bánk bánnal, ugyanis alig végeztem el a második évemet a kolozsvári zeneakadémián, amikor már debütáltam a nagyúr címszerepében. Tulajdonképpen ennek már 25 éve múlt, gyakorlatilag a Bánk bán azóta az egyik másik énem, tehát jogos a köztudatban az azonosítás. De ugyanakkor még számtalan olyan főszerepet tudnék sorolni, amellyel hasonlóképpen azonosultam, csakhogy azoknak a szerepeknek, azoknak az operáknak nem adatott meg, hogy filmre rögzítsük őket vagy akkora közönség elé kerüljenek, mint a Bánk bán.
– Nem volt még túl fiatal a szerephez?
– Egy fiatal énekesnek nagyon fontos az, hogy megelőlegezzék neki a bizalmat. A tanárnőm, Kriza Ágnes azt mondta: „Tanuld meg a szerepet, majd hozzáérlelődsz. De csak úgy tudsz, ha benne érlelődsz.” Lehet, hogy egy kicsit korán indultam a szerepben, de neki lett igaza. Szinte ugyanolyan fiatalon, két évvel később a luxemburgi tanulmányaim alatt, másik mesterem, Ionel Pantea útmutatásai mellett elénekeltem a mantovai herceget is a Rigolettóban. Hamarabb kaptam meg a szerepeket, mint ahogy lett volna időm álmodni róluk.
– És az ezt megelőző időszakban?
– Nyilván volt egy ezt megelőző időszak is, amiről keveset beszélek, hiszen ritkán vetődik fel ennek a kérdése. Volt egy népdalénekes időszakom, Sepsiszentgyörgyön, a Vadrózsák Művészegyüttesnek voltam a szólistája, 1983-tól 1989-ig ez töltötte ki a szakmai életemet, illetve ’83 előtt volt még egy, ma úgy mondanánk, hogy alternatív színjátszó időszakom. Tagja voltam a Kolozsvári Stúdiószínpadnak, minket hívtak a Kolozsvári Állami Magyar Színházba tömegszereplőknek, és tulajdonképpen ott oltódott belém a színház szeretete.
– Kegyes volt önhöz a sors, hiszen a Bánk bán után is főszerepeket énekelt. Van kedvenc szerepe, kedvenc rendezője, kedvenc karmestere?