– Tamás – kérdeztem 2002-ben, utalva az egyik leghíresebb dalára –, van neked ideálod? – A magyar hazám. Az a kép, hogy egy boldog fiú vagyok a saját hazámban – felelte. Rendhagyó este volt, mert semmi nem úgy történt 2002-ben a Petőfi Irodalmi Múzeumban, ahogyan megbeszéltük. Mondtam neki, hogy időnként megszólal majd valamelyik dala, hogy még inkább megidézzük az adott korszakot, amiről éppen szót váltunk.
![](https://cdn.magyarnemzet.hu/2024/06/ehWCSLdHvNy4JseGDgbPUcVqaqNpbZ6XsuWxDSCjhUs/fill/550/310/no/1/aHR0cHM6Ly9jbXNjZG4uYXBwLmNvbnRlbnQucHJpdmF0ZS9jb250ZW50L2UyZGI4MTc1YzhhZTRmNzk5YTMzYTFhYmIzODgyNTIw.jpg)
Eső és szálló por – beszámoló egy fesztiválról, ami telis-tele van bőrig ázott, boldog koncertezőkkel
Az alternatív zenei világot elektronikus népzenei hatások bővítik, itt lassan mindennek helye van.