Erő a megmaradásunkhoz

– A Magyarságkutató Intézet már csak a kommunikációja lendületével is többnek mutatja magát puszta tudományos műhelynél – mondta Horváth-Lugossy Gábor főigazgató. Büszke nemzettudatot akarnak kialakítani, Trianon 100. évfordulójára pedig nem kesergő merengéssel, hanem a magyar megmaradás életerejének példáival készülnek. Az egy éve létrejött intézet eredményeiről és jövőjéről beszélgettünk.

„A hazai és a nemzetközi tudományos közélet hamar befogadta a Magyarságkutató Intézetet” Fotó: Mirkó István

– A köztudatban úgy szerepel, hogy csak a magyarság őstörténetét kutatják.

– A köztudatba nagyon jól ment át sok lényeges ügyünk, de kiállításaink, előadásaink, internetes publikációink tartalmából hamar kiderül, hogy ennél azért többre vállalkozunk: a magyar nép történetét a Krisztus előtti évszázadoktól, évezredektől egészen a 20. századig kutatjuk. Eddig nem kutatott írott forrásokat fordítunk, elemzünk, publikálunk, új régészeti feltárásokat végzünk a Kárpát-medencétől egészen Belső-Ázsiáig. Októberben zajlott az a Kaukázus melletti ásatásunk, amelyről már sok hír jelent meg, miután ott három, valószínűleg magyar ősünk maradványai kerültek elő. A csontokat a múlt héten kaptuk meg az intézetben orosz kutatópartnereinktől. El is kezdődött az anyag archeogenetikai vizsgálata.

„A hazai és a nemzetközi tudományos közélet hamar befogadta a Magyarságkutató Intézetet”
Fotó: Mirkó István

– Az egyéves működés alatt milyen eredményekről tudnak beszámolni?

– A legfontosabb eredmény, hogy a hazai és nemzetközi tudományos közélet hamar befogadta az intézetet, így sorban születnek az együttműködési megállapodások egyetemekkel, tudományos és kutatóintézetekkel Oroszországban, Kínában, Mongóliában, Iránban, az Egyesült Államokban, Kazahsztánban, a Kárpát-medence országaiban. Jelenleg Magyarországon kívül eddig 16 országban fejtettünk ki tudományos tevékenységet hazánk és a magyarság javára. Fontos kiemelni, hogy alakulásunk évében máris kilenc szaktudományos vagy tudományos ismeretterjesztő könyvet adott ki az intézet, továbbá 12 könyv megjelentetésében vett részt szakmai partnerként. Idei kiállításaink közül örömmel ajánlanám az érdeklődők figyelmébe a Magyar világ 1938–1940 című időszaki kiállítást, amely a Magyar Nemzeti Múzeumban látható.

– Hogyan kell értelmezni a Ferenc pápa részvételével zajló csíksomlyói búcsúhoz köthető aktivitásukat? Mit jelent az intézetnek a magyarság keresztény-konzervatív hagyománya?

– Szent István királyunk Boldogasszony oltalmába ajánlotta az országot, így hát ez nem is kérdés: katolikus hitünk egyben a magyarságunkat megtartó erőnk is. Ez magyarázza, hogy a nemzeti egység rendezvénysorozatán, Ferenc pápa csíksomlyói látogatása és a csíksomlyói búcsú közötti időben több mint száz előadást tartottunk, összesen 2500-2700 résztvevővel, érdeklődővel. Őszentségének is mi készítettünk egy magyar szenteket és boldogokat bemutató 120 oldalas könyvet latin nyelven. Ennek a tevékenységünknek megvannak a kellő távlatai a jövőben is: a Szent László-programban az intézetünk lesz hivatott arra, hogy tudományos hátteret adjon a Szent László lovagkirály elnevezésű zarándokútnak.

– Milyen terveik vannak 2020-ban?

– A jövő évben készülünk feltárni Aba Sámuel királyi kápolnáját. Reméljük, az eucharisztia résztvevői is láthatják majd. Az Árpád-ház-program részeként pedig többek között a székesfehérvári Osszáriumban található csontok vizsgálatát, illetve azok azonosítását szeretnénk elvégezni. Nem feledjük azt sem, hogy jövőre lesz Zrínyi Miklós születésének 400. évfordulója. 2020-ban Isztambulban is megkezdődnek a levéltári kutatások, és előkészítés alatt állnak a grúziai és örmény levéltárak magyar vonatkozású, gazdag forrásainak feldolgozásai. Nagyban dolgozunk egy őstörténeti kiállításon is, amelyen a mai Oroszország területén feltárt, de egykor őseink által készített és használt tárgyakat és csontokat láthatjuk majd.

– Hogyan készülnek Trianon évfordulójára?

– Már idén tartottunk előadást a trianoni döntés magyarságot érintő következményeiről a külföldi diplomatáknak. Talán sokaknak még furcsán hangzik, de ma már inkább arra a kivételes teljesítményre hívjuk fel a figyelmet, amely a magyar megmaradás sorsfeladatának példás elvégzéséről szól. Nem minden nép bírt volna ki egy ekkora csapást. Gondoljon bele, hogy száz éve egy tollvonással elvették az ország kétharmadát, ezt eddig még nagyjából mindenki tudja, de ez a gazdasági élet számaira lefordítva valójában a termőföld 61,4, a faállomány 88, a vasúthálózat 62,2, a kiépített utak 64,5, a nyersvas 83,1, az ipartelepek 55,7, a hitel- és bankintézetek 67 százalékának elvesztését jelentette. Ezek után mi még mindig itt vagyunk erőnk teljében a Kárpát-medencében, és még mindig kiemelt szerepünk van abban, hogy biztosítsuk Európa stabilitását.

– Mik azok a „nagy kérdések”, amelyek kapcsán jelentős, az egész történelemtudományt befolyásoló válaszokat kaphatunk önöktől?

– A magyar nép eredetének, történelme kutatásának, lejegyzésének szempontjából az elmúlt ötszáz év nem a legszerencsésebb időszak volt. A korábbi, több mint ezeréves emlékeink nagy része elpusztult a magunk és a kereszténység védelmében vívott háborúk során, sokat hadizsákmányként hurcoltak el Magyarországról. A kommunista érában az erős magyar nemzet felmutatásának központi akarata elfogyott, ahogy történelmünk visszaszerzésének lendülete is. Most végre a legmagasabb politikai szinten is felismerték ennek a feladatnak a fontosságát. Fel kell mutatnunk, hogy mi, magyarok nem epizódszereplők vagyunk a történelemben. Ha ez megtörténik, akkor újra erős nemzeti tudattal, büszkeségre okot adó patriotizmussal rendelkező fiatal nemzedékek nőnek fel. Ez ad majd erőt a magyar megmaradáshoz.