A környező településeket az Országgyűlés 1949. december 20-án megszavazott 1949. évi 26. törvénye alapján csatolták Budapesthez.
A főváros területe a döntéssel több mint a kétszeresére, 207-ről 525 négyzetkilométerre nőtt, „Kis-Budapest” 1 millió 058 ezres népességét pedig 531 ezerrel lakossal gyarapította a „második városegyesítés”.
Ekkor lett Budapest része Budafok, Csepel, Kispest, Pesterzsébet, Újpest, Békásmegyer, Cinkota, Soroksár, Rákoscsaba, Rákoskeresztúr vagy Rákospalota.
Kenyeres István elmondta, hogy Budapest 1,6 milliós város lett, ami az akkori Európának körülbelül a hetedik legnagyobb városa volt.
Beszélt arról is, hogy Nagy-Budapest létrejöttét alapvetően vegyes érzelmekkel fogadta a lakosság, azokon a településeken, ahol addig nagyon elmaradott viszonyok között éltek, üdvözölték, viszont a nagyobb, fejlettebb városok lakosai, mint például Újpest, illetve a belső kerületek lakossága változó érzelmekkel fogadta.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!