Tipikusan posztmodern sikertörténet a finn Apocalypticáé, és ha van valami a posztmodernben, ami nem tragikusan kiábrándító, sőt olykor jó is, az az ilyen határátlépő, zsánerkeverő, mindig valamilyen gondolati út közepén lévő zenék születése. Négy finn csellista (jelenleg három és egy dobos) 23 évvel ezelőtt egy este tréfából, meg hogy a helsinki Sibelius Akadémián elszenvedett skálázások feszültségét kitombolják magukból, Metallica-számokkal állt színpadra egy helyi metálklubban. A törzsközönség hüledezett, majd rajongott. Egy független lemezkiadó már akkor szerződést ajánlott nekik, de a szorgalmas fiatalemberek inkább komolyzenei tanulmányaikra kívántak koncentrálni, a csellómetált (a titulus meglehetősen elterjedt) csak az éj leple alatt űzték tovább – amíg a Metallica kiadója föl nem fedezte őket.

Csík János: Bármilyen gond is adódik, segítenünk kell egymásnak – Parajd túléléséért is játszanak a zenészek
Egy emberként mozdult meg a hazai zenei világ, hogy segítsen az árvíz sújtotta székelyföldi települések lakóinak.