Olaszul üzennek az egri művészek

A napokban megjelent egy videó a Facebookon, amelyben a Castello Errante amatőr színtársulat tagjai Remenyik Sándor Egyszer talán majd mégis vége lesz... című versét mondják el magyarul. Remenyik gondolatai a nagy háború szenvedéseiről és a háború utáni reményekről szólnak, ám sorai a mai súlyos világjárvány idején is hihetetlenül érvényesek.

Erre válaszolt az egri Gárdonyi Géza Színház társulata: olaszul mondják el Alessandro Manzoni: Regala ció che non hai (Ajándékozd oda azt, ami neked sincs) című versét, amelynek tartalmát a színház egyik művésze, Nagy Barbara fordította le.

Táncművészük, Martina Tizzi ajánlása alapján Babócsai Réka, Baranyi Péter, Csathó Norbert, Dér Gabriella Tünde, Kardos Kristóf, Kós Mátyás, Nagy Adrienn, Nagy András, Nagy Barbara, Nagy Fruzsina Lilla, Nagy Szilvia, Radvánszki Szabolcs, Rácz János, Tóth Levente, Török Tamás mondja el a verset. A videót Köles Rita vágta.

A társulat üzenete: Nagyon nagy örömmel és hálával fogadtuk a Reményik Sándor verset, amit nekünk magyaroknak küldtetek ebben a nehéz időszakban. Szeretnénk viszonozni ezt a gyönyörű gesztust, reméljük, hogy videónk nektek is annyi erőt ad, amennyit mi kaptunk tőletek! Együtt sikerülni fog!

Törődj a közeledben lévők gondjaival, problémáival! Viseld szíveden a körülötted levők bánatát, igényeit.

Ajándékozd oda a többieknek azt a fényt, ami neked sincs,

Az erőt, amivel nem rendelkezel,

A reményt, amit gyengülni érzel magadban.

A bizalmat, amely benned sincs meg.

Ragyogd be őket a sötétségedből!

Gazdagítsd őket a szegénységedből!

Ajándékozz nekik mosolyt, amikor sírni volna kedved!

Alkoss nyugalmat a benned dúló viharból!

„Itt van, Neked ajándékozom azt, ami nekem sincs!”

Ez a Te paradoxonod.

Meglásd, az öröm lassacskán majd beléd költözik,

áthatja majd egész létezésed,

Igazán a tieddé válik, épp olyan mértékben, amennyiben a többieknek ajándékoztál.