Kikből áll a szellemi alvilág Balázs Géza szerint?

Tudós mondhat-e olyat, hogy „egyes tudományokban vannak olyan állítások, amelyeket nem lehet megkérdőjelezni”?

Balázs Géza honlapján olvashatjuk a nyelvész néhány nappal ezelőtti bejegyzését Szellemi „alvilág” címmel. (A jegyzet itt olvasható.) Mivel e kifejezést Ungváry Krisztián alkalmazta munkatársunkra: „A szellemi alvilág: Szakács Árpád” című, lapunk szabadkőműves-vitájához írt hozzászólásában, érdemes szemlézni, miként vélekedik a kifejezésről s az ahhoz kapcsolódó jelenségről a nyelvészprofesszor.

A kifejezést – miként fent említett cikkében megemlíti – Engel Pál történésztől kölcsönözte Ungváry. Balázs Géza jegyzete elején a középkorkutató két mondatát idézi: „a tudomány ott végződik, ahol a magyar nyelv finnugor eredetét elkezdik kétségbe vonni. Ami ezen túl van, az a szellemi és a politikai alvilág.”

„Ami pedig ez: a legsötétebb dogmatizmus” – sommázza Engel mondatait Balázs Géza, aki szerencsétlennek tartja, „hogy a történész nyelvészeti példát hoz, amihez nyilván nem is ért.” Ám a lényeg, mint írja Engel gondolata nyomán, úgy szól: „Ezek szerint egyes tudományokban vannak olyan állítások, amelyeket nem lehet megkérdőjelezni.”

A folytatásban a szerző joggal szögezi le: „Tudós ilyet nem mondhat.” Majd kifejti: „ezek szerint nemcsak a nyelvészetben lehetnek dogmák, hanem mindenhol. Gondolom, aki rákérdez a honfoglalásra, népvándorlásra, az a szellemi alvilág. A »kettős honfoglalás« hipotézise ezek szerint a szellemi alvilág.”

A befejezésben Pusztay János nyelvész kollégájának egyik disztichonjából citál két sort:

„Boldoguláshoz bőven elég besimulni a sorba.

Boldog akarsz lenni? Önmagad útját járd!”

Na ez utóbbit gátolják a dogmák s a szellemi alvilágot vizionálók! Gondolkodók, alapos felkészültséggel merjétek járni a magatok útját. Az informatikai világ egyik nagy vívmánya: hogy tarthatatlanná válik a dogmatikus akadémikus világ. Most még csak somolygunk rajta.