Ha a konfliktus kiéleződik, akkor a muszlimok járnak rosszul

– Azt látjuk, hogy bár még mindig vannak a valóságtól elrugaszkodott liberálisok, akik a nyitott határok mellett ágálnak, a 2015-ös invázió megtette a hatását: Európa realistább politikusai lezárták a határokat – mondta Sayfo Omar író-újságíró. A PesText irodalmi fesztiválról, az Allah tágas földjén című regényének angol fordításáról és az európai muszlimok jövőjéről kérdeztük villáminterjúnkban a szerzőt.

A muszlimok Fotó: Havran Zoltán

– Mit gondol jól alkalmazkodott a PesText a járványhelyzethez? Önnel is készítettek egy videóinterjút. Ez nem öli meg a személyesség varázsát?

– Így a járvány második hulláma idején lassan már egy röpke small talknak is különleges varázsa van. Hát még annak, ha olyan csapattal hoz össze a sors, amely a nehezített terepen is lelkesen, pulzáló energiával végzi a munkáját. A PesText stábja ilyen. Ivana Bodrožić horvát írónővel abban a megtiszteltetésben volt részünk, hogy velünk kezdődött a felvételsorozat, így mi lehettünk a „kísérleti nyulak” és betekinthettünk a kreatív folyamatba is. A közönséggel való személyes kapcsolat persze hiányzik, de a közösségi médián keresztül igyekszem minden kérdésre, megkeresésre válaszolni.

– Ha jól tudjuk, Amerikában is meg fog jelenni az Allah tágas földjén című regénye. Mi keltette fel az amerikai kiadó érdeklődését? Értik ott ezt az európai történetet?

– Az angol kiadás már a szerkesztés fázisában van, de többet egyelőre nem árulhatok el.

Sayfo Omar: A többségi társadalom győzelemre van ítélve
Fotó: Havran Zoltán

– Regényében egy gyökeresen más forgatókönyvet vázol fel az európai muszlimok jövőjéről, mint Michel Houellebeq Behódolása vagy akár Laurent Obertone Gerillája. Azóta eltelt jó pár év, ma is így látja a dolgokat?

– Mind a két könyv legitim félelmeket fogalmaz meg Európa jövőjét illetően, előbbi a szépirodalom, utóbbi a ponyva eszköztárával. Ugyanakkor mind a kettő, de különösen a Gerilla erős disztópikus jegyeket visel magán, tehát abból indul ki, hogy minden a lehető legrosszabb forgatókönyv szerint alakul. Az élet azonban nem fekete vagy fehér. Azt látjuk, hogy bár még mindig vannak a valóságtól elrugaszkodott liberálisok akik a nyitott határok mellett ágálnak, a 2015-ös invázió megtette a hatását: Európa realistább politikusai lezárták a határokat, hiszen nem olyan őrültek hogy maguk ellen fordítsák a szavazóikat. Líbiában milíciáknak, máshol diktátoroknak szervezték ki a migránsok feltartóztatását, megállapodtak Törökországgal, szigorították a menedékkérelmek elbírálását. Emellett úgy tűnik, hogy a titkosszolgálatoknak is sikerült megfékezniük a terrorcunamit. De ha a Behódolás és a Gerilla kapcsán a frankofón területeken maradunk, azt látjuk, hogy Belgiumban és Franciaországban megkezdődött a külföldről érkezett imámok megrendszabályozása, és a liberális Macron szigorúbb bevándorláspolitikát próbál kieszközölni, mint bármelyik konzervatív elődje.

– De ez nem csak a politikai folyamatokon múlik, a társadalmi folyamatok idővel kezelhetetlenné válhatnak.

– Franciaországban a muszlimok szaporodási rátája 2,9, a nem muszlimoké 1,9. Utóbbi szám tragikus, de még mindig 0,4-el magasabb, mint Közép-Kelet-Európában az őslakosok rekordja. Mindezekkel együtt nem szeretném bírálni a Behódolást és a Gerillát, hiszen a maga módján az Allah tágas földje is disztópia, így a valóságtól szintén elrugaszkodott forgatókönyvet vázol fel. A véleményem viszont továbbra is az, hogy bár a Nyugat súlyos válságot él meg, de még bőven vannak tartalékai és ha a konfliktus egyszer kiéleződik, akkor a muszlimok járnak rosszul. Hiszen bár távolról egy homogén masszának tűnnek, identitásában sokszínű, kibékíthetetlen belharcokkal terhelt, nehezen mobilizálható közösségről van szó. A többségi társadalom viszont győzelemre van ítélve.

– Tervez-e folytatást vagy egyéb szépirodalmi művet a közeljövőben, vagy megvár még pár terrortámadást?

– Az elkövetkező időszakban szeretnék a tudományos munkámra koncentrálni, de az Allah tágas földjének a története még befejezésre vár.