Szász Júlia: Mérföldkőnek számít Shakespeare Júliáját alakítani

Szász Júlia idén diplomázott színészként a Kaposvári Egyetemen, majd a Nemzeti Színház társulatához szerződött, ahol december 18-án a Rómeó és Júlia című előadás Júliájaként lép színpadra. A fiatal színésznővel a szereppel járó kihívásokról, az egyetemi évekről és a tánchoz való viszonyáról beszélgettünk, ám azt is elárulta, izgul-e egy-egy bemutató előtt.

Fotó: Bach Máté

– Idén végzett a Kaposvári Egyetem színész szakán, Cserhalmi György osztályában. Az évek során mit kapott tőle legfontosabb útmutatásként?

– Nagyon sok mindent kaptam tőle az egyetemi évek alatt. A pótapánk, a mentorunk és olykor a menedzserünk is volt, akihez mindig bármivel fordulhattunk. Arra próbált ösztönözni bennünket, hogy legyünk minél bátrabbak, merészebbek a színpadon, ugyanakkor maradjunk őszinték és hűek önmagunkhoz, mert ahogy az életben, úgy a színpadon is nagyon fontos, hogy az ember hiteles legyen.

– Az egyetemi évei alatt sokat játszott a Vörösmarty Színházban Székesfehérváron, és a Nemzeti Színházban is több előadásban bemutatkozott. Végül miért a Nemzeti Színházhoz szerződött?

– Az egyetemen a miénk volt az első kísérleti osztály a duális képzésben. Ez azt jelentette, hogy két hetet Kaposváron tanultunk, itt zajlottak az elméleti óráink, két hetet pedig Székesfehérváron, ahol a képzés gyakorlati része folyt. Később a két hétből három-három hét lett. Abban az időben Cserhalmi György a Vörösmarty Színház társulatának volt a tagja, de Hargitai Iván, Bagó Bertalan és Szikora János is foglalkozott velünk, bekerültünk egy-egy előadásba is, rendes szerepeket kaptunk. Nagyon szerettem az ottani társulatot, a légkört, de másodév végén úgy alakult, hogy Cserhalmi György felhozott bennünket Budapestre, a Nemzeti Színházba.

Így bekerültünk a Vidnyánszky Attila rendezte Bánk bán című előadásba, majd sorra jöttek a szerepek.

Tulajdonképpen harmadévtől egyre komolyabb feladatokat kaptam, főszerepeket játszhattam, és nagyon megszerettem az itteni társulatot, így nem volt kérdés, hogy szívesen szerződöm ide.

Fotó: Bach Máté

– A Rómeó és Júlia című darab olvasópróbáján Vidnyánszky Attila rendező a minap úgy fogalmazott: Shakespeare örök érvényű drámáját színpadra állítani mérföldkő egy színház életében. Ám úgy hiszem, egy színésznő pályáján ugyancsak mérföldkőnek számít Júlia szerepét eljátszani. Mit gondol erről, és hogyan éli meg az ezzel járó feladatot?

– Abszolút mérföldkőnek számít Shakespeare Júliáját megformálni, sok színésznőnek nagy vágya.

Gyönyörű, sokrétű, izgalmas szerep.

Hatalmas dolog, hogy új társulati tagként, friss diplomásként ez az első szerep, amelyet eljátszhatok. Ez egyrészről nagyon jó érzés, mert azt jelenti, bíznak bennem, sikerült már valamennyit bizonyítanom, ugyanakkor nagyon nehéz feladat, hatalmas kihívás és egyúttal felelősség is.

– Amikor Vidnyánszky Attila közölte, hogy Júliát fogja alakítani, mi volt az első reakciója?

– Egyáltalán nem számítottam rá, nem is tudtam, hogy Rómeó és Júliát tervez rendezni.

Elmondta, hogy milyen szerepek várnak rám az évadban, és amikor először meghallottam, hogy Júlia szerepét rám osztotta, fel sem fogtam.

Hatalmas meglepetésként ért, aznap nemigen lehetett hozzám szólni.

– Úgy tudom, az előadásban táncos elemek is lesznek. A tánc mennyire áll közel önhöz?

– Mivel Uray Péter lesz a koreográfus, aki az egyetemen akrobatikát és fizikai színházi gyakorlatot tanított nekünk, nem annyira „táncos elemeket” képzelek el, inkább mozgás­színházi formákat.

Nagyon szeretek táncolni, és kifejezetten élvezem, ha egy darabban meg kell tanulni valamit. A Körhinta című előadásban például kellett egy keveset néptáncolnom, ami különösen közel áll hozzám.

Persze mint mindenben, ebben is bőven van hova fejlődnöm.

– Azok közé a színészek közé tartozik, akik a próbák során izgulnak jobban vagy azok közé, akik inkább a premieren?

– Ez függ az adott darabtól, szereptől. Általában izgulok a premierek előtt, de ez jófajta izgalom, nem bénítólag hat rám, hanem jobb teljesítményre sarkall.