Latabár Kálmán Munkácsyja is eladó

A maga korában Latabár Kálmán számított a legjobban kereső magyar színésznek. A Fővárosi Operettszínháztól kapott nyolcezer forintos fizetése abszolút csúcsot jelentett.

Belépve a Kieselbach Galériába, ahol a látogató azonnal az információs pult felé fordul, mielőtt köszönhetne, bennakad a szó, mivel a mosolyogva várakozó hölgyek mögött ott ragyog ­Munkácsy Mihály Ecce Homo!-ja. No, nem a Krisztus-trilógia egyik darabja (amely a debreceni Déri ­Múzeum büszkesége volt, ahol első ízben állították ki együtt a három alkotást 1995-ben, a Krisztus Pilátus előtt Kanadát, míg a Golgota Pákh Imrét boldogította Amerikában, ma pedig mindhárom alkotás a magyar állam tulajdona), hanem a remekmű vázlata.

Akit ez nem elégítene ki, miután megszabadult a kabátjától, elég, ha a Munkácsy-képtől hátrébb lépve jobbra tekint, ahol a nagyterem végéből nyíló kisebbikből előragyog Gulácsy Lajos szecessziós gyöngyszeme, a Nő rózsával. Akit megigéz a festmény, az feléje közeledve olyan zsenik munkái közt lépdelhet, mint Benczúr Gyula, Egry József, Iványi-Grünwald Béla, Ferenczy Károly, Mednyánszky László, Vaszary János, Rippl-Rónai József, Márffy Ödön, Kernstok Károly, Csók István, Scheiber Hugó, Kádár Béla, Kmetty János, Aba-Novák Vilmos, Ámos Imre, Hincz Gyula, Vajda Lajos, Bak Imre, aki már átvezet a kortársak közé az oldalsó termekbe. Az Acb Galéria nagyszerű gyűjteményéből Pados Gábor tulajdonos válogatott. Bőkezűen, amennyiben Hencze Tamás, Pauer Gyula, Pinczehelyi Sándor, Roskó Gábor, Gerhes Gábor, Batykó Róbert, Ladik Katalin, El Kazovszkij remekeit hozta el a Kieselbach Galériába.

A XIX. századdal kezdődik a különleges tárlat, és eljut Bak Imréig, illetve a kortárs művészekig
Fotó: Kurucz Árpád

Most már lebbentsük fel a függönyt, miféle különleges tárlatra várják a látogatót, vásárlót december 23-ig.

A címre, Csúcsok között, az iménti névsorolvasás adott választ, az alcím pedig Festők és gyűjtők Munkácsytól Bak Imréig, Weiss Manfrédtól Latabár Kálmánig, kibontja azt a bizonyos különlegességet.

Tudatlanságomat nem restellve megérdeklődtem Kieselbach Tamástól, hogy a „kis Latyi” ilyen jeles műgyűjtő lett volna? A galériatulajdonos, művészettörténész, műgyűjtő készséggel elmondta, hogy az Ecce Homo! volt Latabár Kálmán legnagyobb méretű Munkácsy-képe – illetve most már a mester legnagyobb magántulajdonban lévő műve.

– 1958-ban vásárolta meg 55 ezer forintért – avatott be a tulajdonos. Ez nyilván sok pénznek számított akkoriban, de valójában mennyire? – 1200–1500 forint között mozgott az átlagfizetés. Mostani tulajdonosa 290 milliót kér érte – árulta el Kieselbach Tamás.

A maga korában Latabár Kálmán számított a legjobban kereső magyar színésznek. A Figyelő című gazdasági lap egyik 1958-as számában olvasható, hogy a Fővárosi Operettszínháztól kapott nyolcezer forintos fizetése abszolút csúcsot jelentett, a műfaj másik két sztárja, Honthy Hanna és Feleki Kamill hétezres gázsija mellett. A prózai színészek élbolyát Tolnay Klári, Uray Tivadar, Gózon Gyula, Básti Lajos, Gobbi Hilda és Várkonyi Zoltán vezették ötezer forint körüli fizetéssel.

– Munkácsy Ecce Homo!-jával, a XIX. századdal kezdődik a kiállítás, és eljut Bak Imréig, illetve a kortárs művészekig – magyarázta a Kieselbach Galéria tulajdonosa, aki mesélt Bak Imre Zöld című munkájáról, amelyet a mester 1969-ben festett, s eredeti tervei szerint a Pozsonyi Biennálén szerepelt volna, ahová Nádler Istvánnal együtt hívták meg. Ők a felkérést elfogadva festették meg műveiket, amelyeket összetekerve, autóval szállítottak, és a kiállítás helyszínén feszítettek volna vakrámára. Ám hiába szerezték meg a turistaútlevelet és vitték ki a vásznakat: csak Pozsonyban tudták meg, hogy szereplésüket lemondták. A mester szerint egyértelműen azért, mert Magyarország is részt vett – a Varsói Szerződés tagjaként – a prágai tavasz eltiprásában. A Zöld e csalódás miatt nem nagyon szerepelt később sem kiállításokon. A festményt most 56 milliós áron kínálják.

Kieselbach Tamás felhívta a figyelmet, hogy

Magyarországon a külföldi elismertség hitelesített, hitelesít egy alkotót, mint Munkácsyt párizsi sikerei, vagy Bak Imrét a londoni Tate Modern vásárlása.

– Nagyon értő ez a mostani válogatás – szögezte le a galerista, majd Pados Gábort dicsérve hozzáfűzte: aki ezt követi, úgy költheti a pénzét, hogy a kiállító kortárs művészek nemzetközi beágyazottságát teljesen biztosra veheti.