„Kicsi a bors, de erős” – A Borsszem Jankó indulása

Több mint másfél száz esztendeje, 1868. január 5-én jelent meg a Borsszem Jankó című élclap első száma.

A lap indulásának körülményeit a szakirodalom feltárta, Ágai maga többször megírta. A változatosság kedvéért egy kortárs élclapból vett idézet tanúskodjon a Borsszem Jankó keletkezéséről. A Bolond Miska az 1868. április 26-i számának 71. oldalán az új lap születését a valóságos történéseknek a színfalak mögötti titkait kifecsegő stílusban a következőképp örökítette meg:

Fölébredt egy szép reggel gr. Andrássy Gyula, megfriziroztatta magát s gondolá: csinál ő most valami olyant, a mi még Anglia kormányférfíainak se jutott soha eszébe ; mi az a »Morning Post«, »Star«? egy humorisztikus kormánylap ... ez kellene ... c’est magnifique! ... hol van Ludassy? […] És igy megszületett egy szép közösügyes hajnalon a »Borsszem Jankó«; eleinte »Babszem Jankó« akart lenni, ezt a nevet azonban gróf Andrássy Gyula ő excellentiája nagyon demokratikusnak találta s a »bab« csuszpaisz »bors«sal cseréltetett föl. (Ez komoly historiai tény.) […] Különben Borsszem Jankó igen jó, ötletdus és kedélyes fiu s ha az ember beszél vele, olyan ártatlan hangulat ömlik el egész lényén, mintha azt se tudná, hogy mi az a subventio?

A Borsszem Jankó címének kezdőbetűje. Borsszem Jankó, 20. (1887. április 10.) 1004. (15.) sz. 1. (A kép lelőhelye: Országos Széchenyi Könyvtár – Elektronikus Periodika Archívum és Adatbázis.)

Az élclap valóban sikeresen indult, s a helyzetét kétségtelenül megkönnyítette a biztos állami támogatás, amit viszont a többi élclap nehezményezett. A szerkesztő Jankó Jánost (1833–1896) szerette volna megszerezni rajzolónak, amely eleinte lehetetlennek tűnt a vetélytárslapok miatt, ezért kezdetben a cseh Karel Klič (1841–1926) kapott megbízást 1870-ig. Az első lapszám címlapjának fő alakos, névadó Borsszem Jankója később felköltözött a lap címének első betűjébe, ahol már egy kikerekedett, pajkos (kis)gyermeki vonásokat tükröző figuraként csücsült a nagy „B” alsó részében. A szárnyait bontogató lap munkatársainak kedvenc találkozóhelye, azaz „szerkesztősége” a „Kávéforrás” nevű kávéház egyik törzsasztala volt. (Az épület ma az V. kerületben, a József Attila utca 3. szám alatt található.) Az újság egyre népszerűbb lett, s 1887. március 13-án megjelentethette az 1000. számot. A jubileum értékelő visszatekintésre nyújtott alkalmat a Borsszem Jankó karakterét megszemélyesítő Ágai Adolfnak:

Azt a háborút, a melyet, mióta élek, folytatok a nyegleség, a léhaság, a dölyf és a »virtus« ellen – a magyarság, a lelkiismeret szabadsága s a czivilizáczió mellett. Minden héten, ismételve.

És ismétlő fegyverkém messze hord, jól talál. Nem dicsekedve – inkább panaszkép mondom. Mert jól esnék, nem érni már ellenséget az utamon.

Kiirtani nem akarom — mert annál szebb a szép, s annál jobb a jó, ha van mitől különböznie.

A Borsszem Jankó egészen 1938-ig szórakoztatta olvasóit. Az élclap klasszikus jellemfigurái közkeletűvé váltak, bevonultak az általános köztudatba, és hozzájárultak a polgárosodás menetéhez.

Fabó Edit

Az eredeti cikk a Magyarságkutató Intézet honlapján olvasható el.