Több mint másfél száz esztendeje, 1868. január 5-én jelent meg a Borsszem Jankó című élclap első száma. A sajtó különleges műfaját képezték azok a vicclapok, azaz az akkoriban még élclapnak nevezett időszaki kiadványok, amelyek az ellentmondásosnak, vagy kivetni valónak ítélt jelenségeket, a kívánatostól való eltéréseket, a ferdeségeket, a túlkapásokat írásban és képben a humor eszközével jelenítették meg. A mintát főként a francia Le Charivariszolgáltatta, majd meghatározó lett az angol Punch, a német Kladderadatsch, vagy Fliegende Blätter is. A műfaj természetéből adódóan többségük a politikai ellenzékhez tartozott, de akadt köztük kormánypárti is, mint amilyen Magyarországon a Borsszem Jankóis volt.
A kiegyezés után a magyar sajtóélet a sajtószabadság rendezésével addig soha nem tapasztalt lehetőséghez jutott, amely olyan sok olyan újság indulását jelentette, hogy a szerkesztőségek alig találtak munkatársakat. Az 1867-ben felálló új kormányzat egyrészt egyszer csak azt tapasztalta, hogy az akkor létező élclapok mindegyike az ellenzék oldalára sodródott, másrészt az ország városba tömörülni kezdő lakosságát a példának tekintett angol, német és francia polgárságához hasonlóvá kívánták alakítani, olyanokká, akik majd el tudják fogadni és fel tudják venni az ipari társadalom működtetéséhez szükséges életritmust és gondolkodást. Az átformálás egyik hathatós módja a kifigurázás volt, hiszen a városi ismeretlenségébe szakadó, vagy abban felolvadó emberek – szűkebb referenciaközegüket hátrahagyva, háttérbe szorítva – semmiképp sem szerettek volna tudatlannak tűnni. A sikeresebb városi életesélyekhez elengedhetetlen az alkalmazkodó készség, az új normák ismerete és elsajátítása – a tájékozottság (látszata).
Ebben a folyamatban jutott vezető szerephez Ágai Adolf (1836–1916), illetve az általa szerkesztett Borsszem Jankó. Ágai Lengyelországból menekült vallásos zsidó családból származott, „tősgyökeres magyarnak” vallotta magát, tanárai között tudhatta Arany Jánost (1817–1882), diákként látta az 1848. március 15-e eseményeit és hőseit, később orvosi végzettségre tett szert, beutazta a világot, írásai jelentek meg az irodalmi, közművelődési újságokban és élclapokban. Az adomázó visszaemlékezések szerint a véletlennek köszönhető a szerkesztőválasztás. Az Andrássy-kormányzat mindenképpen egy „pártélclapot” indítani, de nem találtak megfelelő embert. A korabeli miniszterelnökségi sajtófőnök, Ludasi [Ludassy] Mór (1829–1885) éppen e kérdés megoldatlanságán bosszankodott, amikor összetalálkozott az utcán Ágai Adolffal, aki saját magát ajánlotta a feladatra. Néhány nap múlva gróf Andrássy Gyula (1823–1890) fogadta az önjelölt szerkesztőt. A miniszterelnök először a Babszem Jankót javasolta a lap címének, amely végül a Borsszem Jankóra módosult az egyeztetésen.
