Zeneileg egyébként afféle rocktörténeti kaleidoszkóp az anyag, akad Pink Floyd-os pszichedelia is, mint az Emma lufija rövid (elhallgatnám még), instrumentális tételében, melyben a lebegés hirtelen kap egy dinamikus löketet, hogy aztán a kipukkadó lufi képviselje a drámai zárást.
A Munka után érted jöttem fáradt apukája, a Boltban a bevásárlólistával és a fogyasztói káosszal küzdő, szintén fáradt anyukája, vagy a Monitorfüggőség szülőpárosa („még tíz percig nézheted tovább”), akik mesét mondanak a varázstabletről, ami be akarja szippantani a kislány lelkét, amolyan punkos, abszurd társadalomkritikának is fölfogható. Akár csak a címadó Első a család, amiben az összes lózung elsül, ami valaha szülő száján kiesett:
„Ha édes fiam, megcsinálod a leckét / Okosabb lehetsz nálam / De ha a te szobádban az anyád takarít / Nem te leszel attól fáradt”.
A legjobb, hogy a helyzeteket tekintve nem poénra van kihegyezve a lemez, hanem a valóságra. A Veszekedős férj-feleség duettje tragikus lenne, ha nem volna minden családi veszekedős közhely mélységes öniróniával átitatott, komikus valóságsűrítménye. Attól lesz az album fölszabadítóan röhögtető, ahogy Monok Balázs egy család mindennapos küzdelmeit, örömeit és bánatait láttatja. Rengeteg mondat és strófa van benne, amiben bármelyikünk magára ismerhet, és amit szülők és gyermekek rengeteg élethelyzetben idézhetnek egymásnak: „Haza kéne jönni, gyerekek, mert már este van / Nem akarok többször szólni, vegyétek ezt komolyan / Lehet, hogy még mese is lesz idebent az ágyban / Anya is szólt, megígérte, ha ő mondja, az úgy van.”
Okos és szemtelen humor, őszinteség és vagány zene: ez a lemez sokak kedvence lesz. Aki többet szeretne tudni az albumról, látogasson el ide: https://elsoacsalad.com
Monok Balázs: Első a család, avagy gyerekdalok felnőtteknek. Szerzői kiadás, 2020. Zalaegerszeg.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!