Próbáljon csak olvasónk válaszolni a kérdésre: mi is az a gyereklemez vagy gyerekdal? Nem is olyan könnyű, igaz? A szóba jöhető példák széles skálája a legkisebbeket is a valódi zene rejtelmeibe beavató, versmegzenésítő énekmondóktól a megélhetési-szülinapos haknialvilágig terjed, de egyvalamiben biztosak lehetünk:
olyan lemez még nem készült hazánkban, ami egy többgyermekes család átlagos napját mutatja be tablószerűen. És melynek megalkotásában az egész család aktívan részt vett.
Az Első a család – avagy gyerekdalok felnőtteknek című album szerzője és előadója a zalaegerszegi Monok Balázs, civilben rajztanár, ács és képzőművész. Ő gitározik, basszusgitározik és énekel, valamint hallhatjuk feleségét, Kiss Ágnes Katinkát és gyermekeiket, Monok Emma Abigélt és Monok Márton Benedeket is, a zenei producer pedig a szintén zalaegerszegi Praha zenekar frontembere, Wettstein Tamás volt – minden egyéb hangszert és hangszínt (dobtól fagotton és hegedűn át zongoráig) neki köszönhetünk. Rengeteg vicces effektet hallunk még a lemezen: óraketyegés, vécélehúzás, kulcsokkal és zárakkal matatás, autóindítás, pohárcsörgés, fogmosó pohárba bedobott fogkefe, valamint egy iskolai menza komplett atmoszférája. Ezeket az alkotók mind élőben állították elő kiváló minőségben, az egész anyag hangzása sűrű, közvetlen, élettel teli.
[embed]https://www.youtube.com/watch?v=UOY1qFNbmoo&list=PLVcsMKZQzKAkceEgZx5GyZ0IvPe5tUtBJ&index=2[/embed]
A történet, ahogy mondtam, egy átlagos család átlagos napja (alsó tagozatos gyermekekkel), vagyis reggeli kelés, pakolás, autóval indulás. Az iskolai életet a Matekóra és a Menza dalai jelenítik meg szemtelen humorral: a matektanár szomorú és szeretetre vágyik, a gyerekek meg ki a napsütésre, a konyhásnéni pedig olyan, amilyenek a konyhásnénik kollektív emlékezetünkben általában lenni szoktak:
„Miért mondod, hogy sótlan, sótlan, sótlan / Nekem ne panaszkodj, így nem leszünk jóban // Ha nem kell ez az étel, étel, étel / Fohászkodj az éghez, adjon mannát krémmel”.
Kőkemény riffjével ez az egyik kedvencem, ha valaha színpadra adaptálnák az Első a családot, a konyhásnéninek minimum egy Ozzy Osbourne-imitátornak kellene lennie.
[embed]https://www.youtube.com/watch?v=IQFGRMW4_gc&list=PLVcsMKZQzKAkceEgZx5GyZ0IvPe5tUtBJ&index=9[/embed]