Hagyományőrzés és kreativitás

Szolnoki Tibor Jászai-díjas színművész, aki közel harminc éve alapította feleségével, Zsadon Andrea magánénekessel az Operettvilág Együttest, amelyet azóta is vezetnek, megpályázta a Balázs Péter után megüresedő direktori széket a szolnoki Szigligeti Színházban.

"Nem a rendezőhöz kell művet keresni, hanem a műhöz rendezőt találni" Fotó: Kurucz Árpád

– Kőszínházban, állandó társulattal, biztos anyagi háttérrel, szép és jó színházat szeretnék csinálni. A kemény privát színházi élet évtizedeinek munkája és eredményei okán vállalkoztam a megméretésre – kezdte bevezetésként Szolnoki Tibor.

Ezzel választ kaptunk arra, miért is adta be pályázatát, ám az is érdekelt, vajon 29 évvel ezelőtt, miért hagyták el Zsadon Andreával az együttest, amelynek sztárjai voltak?

– Mert más színház működött az operettszínházban, rossz darabválasztással, hamis színészi játékkal, ráadásul nem szeretett minket az igazgató. Én pedig úgy tanultam, oda megy az ember, ahol szeretik – árulta el a színész, s azt is: a magánegyüttes rengeteg tapasztalatot adott, no és rengeteg pénzbe került.

Ezt könnyű elképzelni, lévén az operett az egyik legdrágább színházi műfaj, márpedig az Operettvilág Együttes nagyoperettekkel járta be Európát.

Szolnoki Tibor közel 30 éve vezet magánszínházat
Fotó: Kurucz Árpád

– Feleségemmel azok közé tartozunk, akik mernek nagyot álmodni. Mindig zenekarral, kórussal, balettművészekkel, igényes díszlettel, jelmezzel, tervezőkkel és rendezővel állítottuk ki az előadásokat – magyarázta a színész, akinek neve összeforrt az operett műfajával, ennek ellenére Balázs Péter – miként fogalmazott – fantasztikus munkáját kívánja folytatni.

– Azon a népszínházi úton haladva tovább, amelyet ő megteremtett, amely népszínházi formának része az operett is, de természetesen helyet kell kapjon a musical, a gyermekelőadás, a dráma – sorolta, megjegyezve: és esetleg az opera, hiszen az énekművészek pompásak, akár a zenészek.

– Balázs Péter 100,7 százalékos látogatottsággal büszkélkedhet – kanyarodott vissza a szolnoki együttest tizennégy éve vezető direktor munkájához, mint mondta: követné a hagyományokat, ugyanakkor nem zárkózna el az újítások elől sem.

– Kreativitás és hagyományápolás a pályázatom fontos elemei – hangsúlyozta, majd kifejtette: színészközpontú színházban gondolkodik, nem rendezőcentrikusban, amelyben a kosztümös darabokat nem farmerben játszanák, nem fordítanák újra Arany János Shakespeare-szövegeit, az operettbonviván férfi, míg a -primadonnát nő alakítaná.

– A táncoskomikus nem hülye, a szubrett nem mórikálja magát – mint ahogy eddig sem tette ezt ebben a színházban. Úgy ábrázolnánk embert, ahogy a nagy művek azt megkövetelik, hiszen nem véletlenül maradtak fenn a mai napig – így Szolnoki Tibor, megjegyezve: nem a rendezőhöz kell művet keresni, hanem a műhöz rendezőt találni, aki hitelesen állítja azt színpadra, nem újragondolva, saját olvasatában.

– A Szín-Mű-Hely kamaraszínház adna otthont az újat kereső, kísérletező alkotásoknak. Nem rombolni, továbbra is építeni szeretnék Szolnokon.

„Nem a rendezőhöz kell művet keresni, hanem a műhöz rendezőt találni”
Fotó: Kurucz Árpád

– Vélhetően a „haladó” kritikusok az ön által vázolt színházat maradinak, nem pedig modernnek bélyegeznék – vetettem közbe.

– Azért, mert korhű jelmezekben játszódik egy előadás és a színész eszköztára modern, az a mai korra is érvényes emberi problémákat és megoldást is tartalmaz. Nem kívánok modernkedni, ellenben azokat a műveket szeretném hitelesen tolmácsolni, amelyeket jeles szerzők írtak – jelentette ki a színművész.

Ennek szellemében tervez az első évadban Molnár Ferenc-bemutatót, musicalt, klasszikus operettet, gyermekdarabot, magyar dráma pre­miert, ez utóbbit Hunyady Sándor tollából, illetve egy klasszikus világirodalmi előadást.

A további pályázók: Kiss József tizenkét éven keresztül művészeti vezetőként dolgozott Balázs Péter mellett, Barabás Botond pedig tizenhét esztendeje a Szigligeti Színház színésze. Szolnoki Tibor szintén kötődik a városhoz és teátrumához, amennyiben vendégként évek óta főszerepeket játszik Szolnokon.

– Ismerem a közönséget, imádják a színházat, rendszeresen megállítottak, szóba elegyedtek velem – idézte fel Szolnoki Tibor, hozzátéve: ismeri a színtársulatot, remek művészek, akik szolgálják a színházat, szolgálják az előadást, szolgálják a közönséget.

– A néző szeret sírni, nevetni, ezért a színészi érzelmeket nem kell palástolni.

Katarzist kell adni a közönségnek, hogy bölcsebben, gondtalanabbul jöjjön ki a színházból – magyarázta a színművész.

Sajnos, mivel benne járunk a koronavírus-járvány harmadik szakaszában, nem kerülhettük el, hogy szót ejtsünk arról, miként érintette a pandémia az Operettvilág Együttest.

A padlás a kosztümök birodalma
Fotó: Kurucz Árpád

Mint megtudtam: a háromszintes művészház bérleti díját folyamatosan fizetniük kell, hiszen itt tárolják az elmúlt évtizedek produkcióinak díszleteit, kosztümeit is. Az univerzális épületről Szolnoki Tibor így beszélt:

– Színházi alapképzést nyújtunk fia­taloknak, nyári táborokat is tartunk. Próbatermünk, balett-termünk, énektermünk – azaz a Kálmán Imre zeneszoba, amelynek falát a világhírű komponista életét bemutató kiállítási anyag díszíti – nyitva áll más társulatok előtt is, segítve felkészülésüket.