David Pownall 1948-ban játszódó művében megtörtént esetet dolgoz fel: Sztálin és Zsdanov, a nagy Szovjetunió teljhatalmú urai, a Kremlbe hívják a világhírű Prokofjev és Sosztakovics zeneszerzőket. Hogy mi történt valójában, azt csak sejteni lehet, a darab bőven támaszkodik a fikcióra, miközben bemutatja annak a délutánnak az eseményeit. A mértéktelen ivászat közben látszólag a művészet és zene társadalmi funkciójáról provokálnak vitát, valójában Prokofjev és Sosztakovics megalázása a céljuk. A humoros és gyilkos szatírával megírt, néha tragikus hangot is megütő, számtalan váratlan fordulatban gazdag történet végére mégis a művészet magasztosul föl az eszement politikával szemben. És közben a néző a sztálini időszak, a kommunista diktatúra egy nagyon alapos korképével szembesülhet.

Így fonódott össze a kapitalizmus és a művészet
A szecesszió forradalma – Plakátművészet az aranykorban című tárlaton neves európai művészek mellett hazai alkotók munkái is láthatóak.