A nyelv eltűnésével eltűnik a nemzet is – mondta ki egykor az erőszakos oroszosítástól való félelmében az ukrán értelmiség.

Churchill egy szalvétára felírta az arányokat, majd Sztálin elé tolta azt. Néhány pillanat alatt eldőlt a kontinens keleti felének sorsa. A sorsunk.

Valenciában a városháza erkélyére kommunista aktivisták molinót helyeztek ki, amelyen nyíltan Sztálint éltették.

Magyarországon napjainkban is sokan teljesen félreértelmezik a jugoszláv diktátor történelmi szerepét és értékét.

Sztálin személyes utasítására szerezték meg a gyártósort az amerikai szektorból, hogy abból legyen az első szovjet népautó.

A nácik és a komcsik után, most a libernyákok akarják kiemelni a családból gyermekeinket.

Erősödik a félelem, hogy Amerika egy olyan nagyhatalomként kíván tündökölni, amely kedve szerint alakítja a globális játékszabályokat.

Akinek a gyászolók tömege „kihasználatlan kommunikációs lehetőség”, az menthetetlen.

David Pownall 1948-ban játszódó művében megtörtént esetet dolgoz fel: Sztálin és Zsdanov a Kremlbe hívják a világhírű Prokofjev és Sosztakovics zeneszerzőket.

A fultoni beszéd tulajdonképpen az angolszász politikai vezetők súlyos tévedésének beismerése volt.