Sztálin elvtárs beköltözött Brüsszelbe, és mint Ságvárinak, neki is lett vagy harminckét neve. Többek között: Ursula, Manfred, Thierry, Vera – és így tovább.
Sztálin elvtárs tanulékony. Hamar belejött a „demokratikus”, a „nyugati”, az „európai” cenzúra rejtelmeibe. Vagyis abba, hogy:
1. Létre kell hozni a közösségi médiát, amely egyfelől maga a Bábel tornya, másfelől minden abban részt vevő azt fogja hinni, hogy most már aztán szabadon beszél.
2. Úgy kell a nem tetsző véleményeket be(le)tiltani, hogy az igazából a szólásszabadság és a demokrácia védelmének tűnjön.
3. Akinek mindez nem tetszik, azt el kell nevezni autoriternek vagy szélsőségesnek, végső esetben nácinak.
4. Akinek nem tetszik a szép új világ valamennyi nagyszerű vívmánya – woke, gender, LMBTQ stb. –, az eo ipso náci, ebből kifolyólag a korlátozása, be(el)tiltása nem is cenzúra, hanem jogos önvédelem.
Ennyi az egész. Nem olyan bonyolult ez. Sztálin elvtárs beletanult, mind az összes nevén.
A népek pedig néztek maguk elé bamba arccal, és hirtelen elkezdték bégetni: „A háború béééke!”, „Négy láb jóóó, két láb rossz!”
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!