Időskori betegségei ellenére Sztálin Moszkva melletti dácsájában mindennaposak voltak az elvtársi tivornyák, amelyeken – tetszett, nem tetszett – ott kellett lenniük az állandó ivócimboráknak, Hruscsovnak, Molotovnak, a KGB-főnök Berijának, alkalmanként Zsukov vezérkari főnöknek is. Egy ilyen tivornya vitte el a 73 esztendős generalisszimuszt. (Máig nem tisztázottak a részletek – az sem kizárt, hogy alvezérei „nem tettek meg mindent” a szélütött Sztálinért…) A gyászolók három napon keresztül özönlöttek a Lenin-mauzóleumhoz, a nagy előd mellett felállított Sztálin-ravatalhoz. Becslések szerint ötszáz embert halálra tapostak. Bezzeg nyolc évvel később… 1961. október 31-én már egyetlen illetéktelen sem lehetett ott a Vörös téren, amikor Joszif Visszarionovicsot a hruscsovi desztalinizáció eredményeképp kipaterolták a mauzóleumból.
Idehaza döcögősebben ment. Sztálin Budapest-díszpolgára címét csak 2011-ben törölték.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!