Egy évszázada alakult meg a Szovjetunió

Volt egyszer egy ország, amelynek nem voltunk a polgárai – a saját lakóinak sem engedte, hogy azzá legyenek –, a határain kívül éltünk. De mégis belül, mert nekünk, ötven pluszosoknak évtizedeken keresztül hatotta át mindennapjainkat a behemót jelenléte.

71899986 Fotó: Uriel Sinai Forrás: Getty Images

A bolsevikok 1922-re megnyerik a polgárháborút, Sztálin vezetésével augusztustól új bizottság kezdi meg a munkáját, az ezt követő hónapokat Lenin és Sztálin vitája uralja. Sztálin – a nagyobb központosítás híveként – azt javasolja, autonómiájuk meghagyása mellett a köztársaságok alakuljanak unióvá, egységes állammá, amit az azeri és az örmény kommunista pártok jóvá is hagynak, a grúzok viszont függetlenséget akarnak.

Lenin a köztársaságok egyenlőségét javasolja, toleranciát hirdetve a nemzetiségi kérdésben. A végeredmény az, hogy megerősítik az egyenlőséget, a köztársaságok önkéntes belépésével és (legalábbis elvben) a szabad távozásuk lehetőségével

 – mondja Kovács Örs. Ám a nemzetiségi kérdés mindvégig feszültségpont marad. – A volgai németek vagy a grúziai abházok autonómiát kaphattak ugyan, de az etnikai és köztársasági határok máig ható problémákat rejtettek. 1924-ben grúz felkelés bontakozik ki a SZU-ból való kilépésért, amelyet azonban Sztálin véresen lever – idézi fel a történész.

A Szovjetunió történetére Sztálin három évtizedet felölelő, 1953. márciusi haláláig tartó uralma nyomja rá legjobban a bélyegét. A világtörténelem egyik legpusztítóbb rendszerét hozta létre és működtette, milliók haláláért közvetlenül felelős, többek között az ukrán éhínségért, a holodomorért, a munkatáborokban elpusztultakért, a politikai tisztogatásokért. 

Közvetve pedig az olyan rendszerek bűneiért is, mint a Rákosi-rezsim, a legújabb kori magyar történelem egyik mélypontja. Sztálin uralma a külföld érdeklődését is felkelti, neves írók, André Gide vagy hazánkból Illyés Gyula és Nagy Lajos is felkeresik, de Szolzsenyicin kell majd ahhoz, hogy érdemben többet megtudjunk. A 30-as évek Moszkvája az 1945 utáni magyarországi kommunista rendszer keltetője is. Mindenesetre Sztálin az 1939-es elvtelen Molotov–Ribbentrop-paktum után hat évvel már a Hitler-ellenes koalíció, a szövetségesek győztesei között feszíthet. Országa adja a legalább hetvenmillió második világháborús halálos áldozat mintegy egyharmadát.

A diktatúra jól működtethetőnek bizonyul, az erőszak tartja össze. A cári titkosrendőrség még 15 ezer fővel működött, míg a bolsevik Cseka már a 20-as évek elején kétszázezer fő feletti létszámmal rendelkezett. A propagandának, az információk elhallgatásának is óriási szerepe van. A technikai fejlődés csak az 1970-es, 80-as évekre töri át az információs falat, hozzájárulva a Szovjetunió meggyengüléséhez

 – magyarázza Kovács Örs.
A később történtek már egyre többünknek kortársként is ismerősek. Az 1956-os XX. pártkongresszus úgy határolódik el Sztálintól, hogy alapjaiban nem számolják fel a rendszerét. Hruscsov a cipőjével veri az asztalt az ENSZ-ben.

A dúvad Brezsnyev rövid pórázt ír elő doktrínájával, amely utólag igazolja a Varsói Szerződés 1968-as csehszlovákiai bevonulását, majd Afganisztán megszállását. 

Gorbacsovról, az idén elhunyt, utolsó (1985–91) szovjet pártfőtitkárról – egyben az egyetlenről, aki az 1917-es bolsevik forradalom után született – már érezzük, hogy változást hoz.

 „Jön, jön, jön, jön az új nemzedék / másként fúj már a szél / ó, ó, ó, oké, Gorbacsov / így lesz majd jó világ…” – énekli Csepregi Éva. A korabeli vicc így szól: Ki a legzseniálisabb villanyszerelő? – Gorbacsov, aki a népbe vitte az ellenállást, a pártba a feszültséget, a vodkába pedig a voltot. (Utóbbi a szesztilalomra utal.) – Van egy orosz dal: „az én címem nem utca, házszám / az én címem a Szovjetunió”.

 Gorbacsov jót akart: a glasznoszttyal (nyíltsággal) és a peresztrojkával (gazdasági-társadalmi átalakulással) felszabadította az orosz lelket, de nyújtani már semmit nem tudott

 – von mérleget a Lugasnak Nógrádi György külpolitikai szakértő, aki az 1980-as években sokat utazott a Szovjetunióban, és a hanyatlás jeleit, a korrupciót, az egyes nemzetiségek fokozódó elégedetlenségét tapasztalta.

Mi eredményezte végül 1991-re a Szovjetunió bukását? Adósságspirál, a hidegháborús fegyverkezés, a Szovjetuniót a gonosz birodalmának nevező Ronald Reagan amerikai elnök csillagháborús terve?

Ezek mind hozzájárultak, de a gazdasági alapprobléma volt a kulcstényező. Gorbacsov nem akarta a SZU felszámolását, kereste az alternatívát, és a javára kell írni, hogy az erőszak alkalmazását jelentősen visszavetette. Viszont erőszak nélkül az ország már nem volt fenntartható – állítja a Rubicon Intézet történésze.

Astolphe de Custine francia arisztokrata 1839-ben járt Oroszországban, tőle származik a népek börtöne kifejezés. De a Szovjetunió a cári birodalomnál sokkal több nép börtöne lett, a Baltikumtól Közép-Ázsiáig húzódó karéjban élőké. Hozzávehetjük ehhez, hogy a második világháborút követő jaltai rendszerben Moszkva még egy sor szatellitországnak – köztük hazánknak –
teremtett börtönt. Az 1940-es években vasfüggöny ereszkedett Európára. A szovjet típusú rendszerek dicstelen, de elkerülhetetlen végét a berlini fal leomlásáról vagy éppen az arról­ készült fotó jelképezi, ahogy Viktor Silov, az utolsó magyarországi szovjet katona 1991 nyarán Záhonynál tiszteleg, majd elhagyja hazánkat.

Borítókép: Pincérnő a kazahsztáni Almati CCCP nevű nosztalgiaéttermében, amit szovjet jelképek díszítenek (Fotó: Getty Images)